1915 késő tavaszán – nyarán Az Est kétszer is foglalkozott azokkal a gyerekekkel, akik nemcsak katonásdit játszottak, hanem tényleg megpróbáltak eljutni a frontra, sőt többüknek sikerült is. A háború első felében azonban még nem arról volt szó, hogy fel kellett volna tölteni a lövészárkokat a 19. század utolsó éveiben született évfolyamokkal: ekkor még általában kalandvágyból indultak útnak, és a hadvezetés sem nézte jó szemmel önkéntes szolgálatukat. A háború utolsó évében azonban már fiatalkorúakat is tömegesen soroztak be.

Az Est 1915-ös tudósításaiban 14–17 éves fiúkról volt szó. A májusi cikkben szereplő három fiút az ezred vezetése küldte haza, amikor felfedezték őket a keleti hadszíntéren. A háromból kettő szülői engedély nélkül szökött el otthonról, a harmadiknak írásos engedélye volt édesanyjától. Ennek megfelelően előbbiek csak kiegészítő feladatokat kaptak, például vizet hordtak a front mögötti táborokban, míg a 15 esztendős Riffel Ferenc úgy indult útnak, hogy az ezred egyik zászlósa már felfogadta őt ordonáncának, azaz katonai küldöncének. Mindhárom fiú a 32. honvéd gyalogezreddel mozgott együtt, azzal az egységgel, amelyet még Mária Terézia idejében állítottak fel 1741-ben, és amely az I. világháború idején az alapító királynő nevét viselte. A Harminckettesek tere nevében ma is élő sorszámú ezredet a főváros állította ki. Az Est már korábban, 1914 őszén is beszámolt – akkor még kuriózumként – egy 15 éves tisztiszolgáról: a cseh Václav Sůra addig őgyelgett a pardubicei pályaudvar környékén, míg fel nem ugrott a frontra induló katonák közé, hogy végül egy tüzéregység ezredesének „csicskája” legyen a szerb fronton.

A júniusi tudósítás a Keleti pályaudvar környékén szedelőzködő gyerekeket mutatta be. A riportból az derült ki, hogy szinte mindegyikük egyedül maradt otthon édesanyjával, apjukat besorozták, volt, akinek apja mellett négy testvére is bevonult. Az iparostanoncként, segédként dolgozókkal az is megtörtént, hogy a mesterüket is „berukkolták”, így egyszerre maradtak apa és munka nélkül. „A svarmléniában akármilyen szolgálatot teljesítek és hátha találkozom az apámmal.” – jelentette ki a 17 éves Shach Frigyes. Úgy tűnik, általában is jellemző volt rájuk az a hozzáállás, hogy bármi jobb, mint tétlenül és tehetetlenül otthon tengődni: „Nem törődnek a rombolás lesújtó képeivel, a harc borzalmaival, talán nem is tudják ezt megérteni, és így nem félnek, azért bujdosnak itten.”

 
Ilyen esetek nemcsak a Monarchiában fordultak elő: fiatal fiúk szinte minden hadviselő fél hadsereg mellett feltűntek. A 14–18 évesek közt szinte mindenhol voltak, akik megpróbálkoztak azzal, hogy belépjenek a hadseregbe, és az önkéntesnek jelentkezők kora felett nemegyszer a sorozóbizottságok is szemet hunytak. A britek bizonyítottan legfiatalabb katonája, Sidney Lewis mindössze 12 éves volt, amikor feliratkozott a seregbe. Túlélte a Somme-i csatát, majd anyja írásos kérelmére – születési anyakönyvi kivonatát látva – a hadvezetés hazairányította. A szerb seregben egy 1914-ben nyolcéves fiú, Momčilo Gavrić végigharcolta a háborút, akit családjának kiirtása után egy szerb egység vezetője vett szárnyai alá.

A háború végére azonban alapvetően megváltozott a hadseregek korfája. A hatalmas emberveszteség pótlása szükségessé tette, hogy újabb és újabb évfolyamokat hívjanak be. Csak a Monarchiában, csak az 1914. évben jóval több mint egymillió katonát kellett pótolni. Itt a háború előtt a 18 és 42 év köztiek voltak hadkötelesek (Magyarországon 50 éves korig!), de jellemzően 20 éves koruk körül hívták be a férfiakat. Mivel a korhatárt felfelé volt könnyebb kiterjeszteni, hamarosan előbb a Monarchia egészében feltolták 50 évre, majd 1916 januárjában 55 éves korra emelték. Németországban már a háború előtt enyhén szélesebb volt a hadkötelezettség határa (17 és 45 között), és az 1910-es évek közepén évről évre mintegy félmillió német fiú lépett hadköteles korba. Mindez lehetővé tette, hogy 1918 tavaszáig, a végül sikertelen nagy offenzíváig ne legyen válságos a német veszteségek pótlása. Ezzel együtt az újabb és újabb korosztályokat mind hamarabb – egyre inkább idő előtt – hívták be, és egyre rövidebb kiképzés után vezényelték a frontra. 1916-tól fogva mindössze 1–2 hónapnyi felkészítés jutott. Az 1917-ben hadba lévő USA tartalékait mutatja, hogy ott először csak a 21–30 éveseket sorozták be, majd 1918-ban emelték a korhatárokat 18–45 évre, vagyis jutottak el körülbelül oda, ahol a Monarchia kezdte a háborút.

 
Felhasznált irodalom:
B. I.: Pesti gyerekek a harcvonal mögött = Az Est, 1915. június 7.
Gyermekkatonák a budapesti főkapitányságon = Az Est, 1915. május 10.
Fényes László: Waczlaw Sura, őfelsége legfiatalabb katonája = Az Est, 1914. október 19.

 
Készítette: Takács Róbert