Tény, hogy a háború idején a kutyákat, lovakat, öszvéreket, postagalambokat, tevéket és egyéb állatfajtákat egyetlen szóval nem kérdezték meg, hogy akarnak-e hősi halált halni a haza védelmében, hanem egyszerűen csak besorozták őket. „Az ember legjobb barátjának” sokoldalúságát lehetett a leginkább kihasználni, hiszen kiváló szimata tökéletes nyomkeresővé tette, emellett pedig objektum őrzésére, teherhordásra, üzenettovábbításra is tökéletesen alkalmas volt.
A kutyák a sebesültek felkutatásában pótolhatatlan szerepet játszottak. Az erre kiképzett ebek felügyelőtisztjükkel ugyanúgy a hadsereg részét képezték, mint az emberek, számukra is biztosítani kellett a mindenkit megillető napi fejadagot (amibe beletartozott a dohány is valamiféle logikai paradoxon okán – ez ellen a „kutyatulajdonosok” nyilván nem tiltakoztak).
A harcok végezetével a kutyák végigjárták a csata színterét és a sebesültek mellé ülve, hangos ugatással, vonyítással jelezték a szanitéceknek: élőlényre bukkantak. (Más források szerint a kutyák nem a szokásos módon jeleztek, hanem a sebesült egy ruhadarabját vitték a kutyavezetőhöz.)
Az állóháború idején olyannyira nélkülözhetetlenné váltak, hogy elrendelték „kényszersorozásukat”. Számuk még így sem volt elegendő, hiszen a „bevetést” alapos, hetekig tartó kiképzés előzte meg, és nem is minden kutyafajta volt alkalmas erre a feladatra.
A kutyák ázsióját tehát növelte a háború – de hogy ebből egy átlagos falusi centrumkutya mennyit érzékelt, az örök rejtély marad.
Felhasznált irodalom:
A kutya a hadsereg szolgálatában = Pesti Hírlap, 1915. október 1.
A kutya a hadsereg szolgálatában = Pesti Hírlap, 1915. október 3.
Készítette: Kaba Eszter
Pesti Hírlap, 1915. október 1.
A kutya a hadsereg szolgálatában
Erről a témáról fölötte érdekes felolvasást fog tartani dr. Witzelhuber Károly bécsi tanár az Uránia színházban szombaton, október 2-án este fél nyolc órakor. Az előadás a kutyának nemcsak azt az általánosan ismert szerepét fogja méltatni, amelyet az egészségügyi csapatoknál a sebesültek felkutatásával tölt be, hanem beszámol a kutyának egyéb, eddig alig ismert katonai vonatkozású tevékenységéről is. Az előadást számos vetített kép és kitűnő mozgófénykép-felvétel kíséri; ez utóbbiakat éppen ez előadás keretében mutatják be először. Witzelhuber tanár német nyelven fog előadni. Az előadás jövedelmét hadsegélyezési célokra fordítják.
Pesti Hírlap, 1915. október 3.
A kutya a hadsereg szolgálatában
Az Uránia színház felolvasó asztalánál szombaton este egy katonaruhás, napbarnított arcú fiatalember, dr. Witzelhuber Károly bécsi tanár ült és német nyelven előadást tartott a hadikutyákról. Kellemes simasággal és közvetlenséggel beszélt, személyes tapasztalatairól számolt be és szavait vetített képek meg mozgófényképek is érdekesítették. Azt magyarázgatta, hogy a hadieb igen közeli rokona a rendőrkutyának, és hogy az alkalmazása leginkább a biztonsági és az egészségügyi szolgálatra szorítkozik, de használják szállításokra is. Fejtegetéseinek élénkítésére a példák, történetek egész seregét vonultatta sorba és a szépszámú közönség hálás volt a tanulságos estéért.