A „pasas” Neumann József volt, az egykori artistából lett filmes vállalkozó, a Korona Filmgyár alapítója és tulajdonosa, akinél Korda Sándor a rendezői pályáját kezdte. Itt készült 1915-ben Korda egyik első munkája, A tiszti kardbojt c. háborús némafilm, amelyet 1916 elején mutattak be Rajnai Gábor¹ főszereplésével. 

Neumann József finanszírozta a romantikus háborús némafilm elkészítését, és a lapokban megjelent hirdetmények szerint ő volt a film forgatókönyvírója, sőt rendezője is.² Rajnai Gábornak az alábbiakban közölt visszaemlékezése viszont azt bizonyítja, hogy a filmet Korda Sándor rendezte.³ Erre utal Radó István 1918-as megjegyzése is, miszerint „Neumann József filmkölcsönzőjének nagyszerű filmjén, A tiszti kardbojton csillogtatta legelőször Korda Sándor rendezői tehetségét.”⁴ Sajnos nem ismerjük a történet hátterét, de egy biztos, hogy Korda nem készített több filmet a Korona Filmvállalattal és a „pasassal.”

Valószínűleg az sem fog kiderülni, hogy ki választotta Rajnait a film főszerepére. Közrejátszhatott, hogy a férfiszínészek java a fronton volt és így erősen megcsappant a választék. Igaz, hogy Rajnai is bevonult katonának mint póttartalékos honvéd, de egy könnyű sebesülés után hamar leszerelték. Ekkor már jó neve volt színházi körökben, a Nemzeti Színház több sikeres darabjában is főszerepet játszott. Színészi tehetsége mellett bizonyára azért esett rá a választás, mert rendkívül vonzó férfiként nagy sikereket ért el a nők körében is. Még a gyönyörű és sikeres Gombaszögi Frida kezét is elnyerte. Igaz, a házasságuk nem tartott sokáig, mert a színésznő a még Rajnainál is (igaz, nem filmszínészként) tehetségesebb, de főként tehetősebb Miklós Andort, az első magyar „sajtócézárt” választotta.

Rajnai filmszínészi karrierjét A tiszti kardbojt indította el, és ettől kezdve Korda mindegyik Magyarországon készült filmjében szerepet kapott. Korda még külföldre is magával akarta vinni, de ő itthon maradt. Az egyik legnépszerűbb magyar filmszínész lett, hosszú élete során 76 filmben játszott.

A tiszti kardbojt háborús történet négy felvonásban, ahogyan az újságokban megjelent hirdetmény jelezte: „aktuális színmű”. A bemutatóra 1916. február 14-én került sor a Mozgókép-Otthonban.⁵ A vetítés előtt Paulay Erzsi, a Nemzeti Színház művésznője előadta Pásztor Árpád Levél a harctérről című versét. A Pesti Hírlap is beszámolt az eseményről, külön kiemelve, hogy a film „magyar gyártmány, ami azt jelenti, hogy aktuális jelenetei magyarok egészen a lokális vonatkozásig; a romantikus cselekmény szereplői pedig – magyar aktorok. Szóval a közönségnek ismét alkalma nyílik színpadi kedvenceit a filmen is láthatni. Köztük olyant is, aki ezúttal először szerepel moziban, Rajnai Gábort, akit a köztetszés már rég a Nemzeti Színház gárdájának első sorába juttatott…”⁶ Rajnai partnerei is a korszak neves színházi színészei voltak: Haraszthy Mici, Vörös Ili, Horváth Jenő, Pajor Ödön és Gombaszögi Irén.⁷

A Magyar Nemzeti Filmarchívum kimutatása szerint a némafilm-korszakban 600 magyar film készült, ebből 50 játékfilm és 35 játékfilmtöredék maradt fenn. Sajnos A tiszti kardbojt nincs közöttük, a film tartalmát is csak az alábbi feljegyzésből ismerjük. Rajnai Gábor 1961-ben hunyt el, irathagyatékának nagyobbik része az Országos Széchenyi Könyvtárba, kisebb része az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetbe került. Az itt közölt visszaemlékezés ez utóbbi gyűjteményben, Rajnai Gábor levelei és feljegyzései között található.

Közli: Zalai Katalin

Rajnai Gábor: Az első filmem
Budapest
1955

Az első világháború kezdetén a New York Kávéházban hozzám jött egy nyeszlett, letaposott nadrágú fiatalember és azt mondta: Kérem, művész úr, csináljunk egy filmet. Nevem Korda Sándor. Egy pasasnak van pénze és egy háborús filmet akar csinálni. Ugyan menjen, se műterem, se felvevőgép, mit akar filmet csinálni. Minden van, kérem, itt a sánta Szitkovszky⁸, kinek gépe van és az Erzsébet téren egy kis műteremben megcsináljuk a belsőket. A fő a külső háborús felvétel. No és mi a téma? Békében adósságai miatt egy huszár főhadnagy elveszti rangját. Kitör a háború, bevonul mint őrmester, kitünteti magát, visszakapja a rangját, megsebesül, közben egy leánykába, aki ápolja, beleszeret és happy end! Mondom, nagyszerű, és mit fizetnek? Ezer koronát. Remek, gyerünk a felvétellel. Hát kérem, holnap egy nagy autóval kimegyünk a kelenföldi pályaudvarra, művész úr őrmesternek lesz beöltözve. Kint a pályaudvaron megvárunk egy menetszázadot, mint őrmester hozzá csatlakozik és megvan, hogy elindul a háborúba. Tényleg jött egy felvirágzott menetszázad. Én odaslisszoltam a század mellé. Szitkovszky fotografált. Remekül ment. Egyszerre csak megszólal mellettem egy tiszt, mi az, művész úr is jön velünk? Igen, mondom, filmfelvétel! Óriási! Mi is rajta leszünk? Hogyne! No, akkor gyerünk! Nagy búcsúzást csinálunk a bevagonírozásnál, sírás, rívás!

Egy ménkű nagy sváb honvéd felvirágozva, az egyik karján egy kétéves kislány, a másik karján szintén egy lánykával vonul a gép elé, búcsúzás, csókolódzás, óriási jelenet! Mindenki játszik, tökéletesebb már nem is lehet a magától jött rendezés.

No, hála Istennek, megvagyunk ezzel – mondja Korda, most kéne egy harctéri jelenet! Menjünk ki a Rákosra, hátha sikerül ott elcsípni valamit. Kimentünk. Alig ácsorgunk ott egy ideig, már jön is egy huszárszázad, csupa önkéntes. Elöl egy nagy fekete lovon megismerem Topics Gyula barátomat, ki vezeti a századot. ⁹

Nagy az öröm, megállítjuk őket és elmagyarázzuk[, hogy mi] van. Nagy lelkesedéssel fogadják, hogyne, harctéri jelenet. Rajta, rajta, huszárattak¹⁰. Szitkovszky boldogan fotografál. Olyan jól sikerült, hogy két huszár még el is esett a lovával. Hála istennek nem történt nagyobb baj, csak egy kard görbült el.

Óriási öröm! Korda boldog, van huszárroham, de most még egy lövészárok-jelenet is kellene. Az is van Rákoson!

Nem messze tőlünk árokban hasalnak a bakák és kifelé lövöldöznek. Korda azt mondja, ugorjak be az árokba, ők majd fotografálnak. Én nagy lendülettel beugrom egy hadapród nyakába, ki kétségbeesve kérdezi, mi az, mi történik itt. Mondom mozifelvétel! De kéne egy szuronyroham és egy komoly támadás. Brávó – mondják – meg lehet csinálni! Hát lett olyan, hogy jobb már nem lehetett volna. Voltak, kik haldokolva elestek, nagy tumultus, lövöldözés. No, ez valódi harctéri felvétel lett. Korda ismét boldog volt. Másnap megcsináltuk a belső felvételt. Nagyon szűken ültünk és látszott, hogy a főhadnagy könnyelműen kártyázik. Egész vagyont veszít a kártyán. Még jött egy – két külső betegállományi felvétel. Egy gyönyörű rózsalugasban aztán szép szerelmi jelenet, és elkészült a film.

Nagy sikere volt az „Egy karrier története” c. filmnek¹¹, a Psylander elbújhatott mellette.¹²

Alig pár hónap múlva Korda hívat és bejelenti, hogy nagy tőkével megalakult a Corvin filmgyár.¹³ A Rákóczi úton egy emeleten sok szobában terpeszkedett az új Corvin filmgyár. Korda nagy szivarral már dirigált mint igazgató főrendező. Engem végleg leszerződtettek egy csomó film címszerepére.

Kint Zuglóban két millió tőkével felépült a filmgyár, a mai filmgyárnak még mindig látható őse.¹⁴ 1917-ben kezdtünk benne dolgozni Kordával, kivel tíz filmet csináltam. A némafilmeknek nagy sikerük volt, még külföldön is.

Az első film Knobloch Faun-ja volt.¹⁵ Partnereim voltak Lenkeffy Ica, Horváth Paula, Somlay Arthúr, Horváth Tyutyu és Hajdú Pepi.¹⁶ Utána Jókai Aranyember-ét csináltuk. Két részben, ezt már Eiben Pista forgatta 16 éves korában.¹⁷

Azután a Jamata című film készült el, én egy abesszin rabszolgát játszottam. Partnereim voltak Lóth Ila és Fenyvesi Emil. Megcsináltuk Heltai [A] 111-es regényének filmváltozatát is. Az Ave Cezar című rémdrámát csináltuk, én egy púpos herceget játszotta benne. Korda Mária és Beregi Oszkár voltak a partnereim.¹⁸ Még megcsináltuk Jókai Egy dollár c. filmjét Lóth Ilával és Lukács Pállal.¹⁹ Korda ekkor már nagyon nagy úr volt és nagyon jó és hálás fiú. Kiment Berlinbe, Amerikába és végül Angliában Sir Korda lett.²⁰ Régi munkatársait mind magával akarta vinni, részben vitte is, akik odakint szépen boldogultak.

Azóta hova fejlődött a beszélő film! Most, annyi év után, mikor kimegyek a gyárba, szomorúan elnézem, hogy nincs két ember a régiekből. Ennek bizony már 40 éve és mindig elfogódottan lépem át a filmgyár kapuját. Istenem, már engem is alig ismernek itt. Egyszer nem akartak beengedni, igazoljam magam. Könnyes lett a szemem, ezért kérdeztem a portástól, hány éves. Azt mondta, 30. Mire én azt mondtam: maga még a világon se volt, amikor már én ebben a gyárban játszottam. Most a felszabadulás után már a 20. filmben veszek részt és remélem, az Isten még ad erőt, hogy részt vehessek még egy pár filmben.

OSZMI kézirattár, Rajnai Gábor iratai, 89.203. sz. Kézzel írt feljegyzés