Népszava, 1914

Egy „magyarabb Erdélyért” – Klebelsberg Kuno képviselő lesz

1917 eleje meghatározó időszak volt Klebelsberg Kuno (1875–1932), a későbbi kultuszminiszter életében. Február 15-én – némi meglepetésre – a Magyar Történelmi Társulat választotta meg elnökének, amely tisztséget élete végéig viselte. Ekkor még a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára volt, de márciusban átkerült a Miniszterelnökségre, így Tisza István politikai államtitkára, közvetlen munkatársa lett. Ezzel párhuzamosan Tisza biztosította számára az országgyűlési képviselőséget is: Kolozsvár kettes számú választókerületének megüresedő mandátumát április 5-én nyerte el Klebelsberg egyhangú választáson, azaz ellenjelölt nélkül.
A háború miatt, 1915-ben, az általános parlamenti választást elhalasztották a békekötés utánra, de időközi választásokat rendeztek a háború alatt is – ha egy képviselő lemondott vagy meghalt. Ezeken a „választásokon” azonban „a pártok hallgatag egyetértéssel […] nem turkálják egymás birtokállományát”, azaz amelyik párthoz tartozott a korábbi képviselő, azé maradt a mandátum, mert a többi párt nem állított ellenjelöltet. A politikai küzdelem hiányában így rendre egyhangú választásokat tartottak. Az 1917-es kolozsvári eset annyiban volt érdekes, hogy ott pártonkívüli képviselő mondott le, miután azonban „gróf Bánffy Miklós mindig 67-es volt”, így a helyi függetlenségi párt elismerte, hogy az a mandátum a kormánypártot illeti. Klebelsberg tehát a biztos siker tudatában vállalhatta el a jelöltséget, és programbeszédében a helyi ügyekkel, „Erdély fejlesztésének, az egységesebb, gazdagabb és magyarabb Erdély felépítésének kérdésével foglalkozott”. A Népszava viszont pont ezt vetette a szemére, hiszen a szociáldemokrata lap által legfontosabbnak ítélt akkori kérdésekről, így például a választójogról a jelölt nem nyilatkozott.
Más szempontból fogalmazott meg „kritikát” az új képviselőről a Borsszem Jankó vicclap, amely a „magyarabb Erdély” jelszavát állította szembe Klebelsberg nehezen megtanulható németes nevével. A közigazgatásiból a politikai pályára lépő államtitkárnak így hamar meg kellett tanulnia, hogy mivel jár együtt a nagyobb ismertség.

A kolozsvári mandátum = Pesti Napló, 1917. március 25.
Gróf Klebelsberg programbeszéde = Népszava, 1917. április 3.
Gróf Klebelsberg államtitkár kolozsvári programbeszéde = Az Est, 1917. április 3.
Programbeszéd: napi politika nélkül = Pesti Napló, 1917. április 3.
Képviselőválasztás Kolozsvárott = Népszava, 1917. április 6.
Klebelsberg = Borsszem Jankó, 1917. április 8.

Készítette: Ignácz Károly

Pesti Napló, 1917. március 25.
A kolozsvári mandátum

Kolozsvár II. kerületének Bánffy Miklós lemondásával megüresedett mandátumára a kolozsvári munkapárt Jeszenszky Sándor utódát, gróf Klebelsberg Kunót, a miniszterelnökség államtitkárát jelölte. A kolozsvári függetlenségi és 48-as párt Apáthy István elnöklésével tartott gyűlésén elhatározta, hogy mivel gróf Bánffy Miklós mindig 67-es volt, a lemondás folytán megüresedett kerületben nem állít jelöltet.

Népszava, 1917. április 3.
Gróf Klebelsberg programbeszéde

Gróf Klebelsberg Kuno miniszterelnökségi államtitkár programbeszédet tartott. Talán helytelenül alkalmaztuk ezt a szót, mert a gróf úr, aki egy politikai párt nevében kér mandátumot, egy szót sem ejtett politikai meggyőződéséről – mintha nem is volna neki –, nem beszélt sem választójogról, sem egyéb politikai kérdésről, csak kortesígéreteket tett. Úgy látszik, azt tartja, hogy Kolozsvárnak az ilyen képviselő is jó. Igaza is lehet.

Az Est, 1917. április 3.
Gróf Klebelsberg államtitkár kolozsvári programbeszéde

Kolozsvárról táviratozzák: Gróf Klebelsberg Kuno miniszterelnökségi államtitkár, a kolozsvári II. kerület munkapárti képviselőjelöltje vasárnap mondta el programbeszédét. Beszédében különösen Erdély fejlesztésének, az egységesebb, gazdagabb és magyarabb Erdély felépítésének kérdésével foglalkozott. […]

Pesti Napló, 1917. április 3.
Programbeszéd: napi politika nélkül

A kolozsvári képviselőválasztás csöndesen kezdődött és előreláthatólag ugyanolyan csöndesen is végződik és gróf Klebelsberg Kunót egyhangúlag Kolozsvár II. kerületének képviselőjévé választják. A kolozsvári választást valahogy nem is szabad politikai aktusnak tekinteni – nem a munkapárt jelöltjét választják meg, hanem azt az elvet, hogy minden fölösleges izgalmat kerülni kell s az ebbeli diadal voltaképp az ellenzéké, amely a maga ereje, a maga kétségbe se vont többsége dacára sem állított ellenjelöltet a miniszterelnökség új államtitkárának. Az államtitkár respektálta is mindezt és beszédében általában került mindent, ami pártpolitika. Inkább a háborúbeli és a háború utáni szociálpolitikai föladatokról szólt, különösen Erdélyre való tekintettel; mintegy Erdély új aranykorának képét tárta föl és beszédjének hangja teszi, hogy ígéreteiben a magyar állam erdélyi programját kell látni s nem egy képviselőjelölt szédítő kortesproklamációit.

Népszava, 1917. április 6.
Képviselőválasztás Kolozsvárott

A gróf Bánffy Miklós lemondásával megüresedett kolozsvári II. választókerületben egyhangúlag megválasztották gróf Klebelsberg Kunó miniszterelnökségi államtitkárt, akinek nem volt ellenjelöltje.

Borsszem Jankó, 1917. április 8.
Klebelsberg

Klebelsberg Kúnó magyarabb Erdélybe szerelmes,
S véle vagyunk mind itt harcos, erős magyarok.
Kúnó, bár jász-kún nem vagy, de lehetsz a vezérünk,
S Ígérem szentül: megtanulom nevedet.