Bukovina, amely Ciszlajtánia legkeletebbi, egyúttal az Orosz Birodalommal határos területe volt, szintén hadszíntérré vált 1914-ben. A tartomány székhelye, Csernyivci (magyar nevén: Csernovic, németül Czernowitz) a háborús jelentések mindennapos vendége lett. A keleti hadszíntér 1915 első felében igen változékony képet mutatott: február 18-án a központi hatalmak visszafoglalták a bukovinai fővárost, míg március végén az oroszok foglalták el a Csernyivcitől mindössze 200-250 kilométerre fekvő Przemyśl várát, majd májusban a központi hatalmak indítottak sikeres ellentámadást, ami a gorlicei áttörés néven került be a történelemkönyvekbe. A tartomány, amely 1918 után Romániához került (jelenleg északi része Ukrajnához tartozik), 1910-ben igen vegyes etnikai képet mutatott: az ott élők közel 39 százaléka vallotta magát ruténnek, 34,38 százaléka románnak, 21,24 százaléka osztrák-németnek (aminek több mint felét a németajkú zsidóság alkotta), 12,86 százaléka zsidónak, 4,55 százaléka lengyelnek, míg a magyarok aránya 1,31 százalék volt. Utóbbi azt jelentette, hogy mintegy 10 és fél ezer magyar élt itt, akik több hullámban érkeztek a Székelyföldről.
Molnár Ferenc, Az Est haditudósítója 1915 késő tavaszán befejezett tényként írt Bukovina felszabadításáról, noha az August von Mackensen német tábornok által irányított offenzíva csak a cikk megjelenésének napján, május 2-án indult meg egyáltalán. A tartományból pedig teljes egészében csak 1917-ben sikerült kiűzni az orosz csapatokat, hiszen a támadás a lengyel területekre összpontosult. Leginkább a keleti front hadi romantikája ragadta meg az irodalmár tudósítót, volt, amit idillként állított szembe a gépesített hadviselés és megmerevedett lövészárkok nyugati világával. „A régi háborúnak, az egyéni háborúnak utolsó zuga ez a gyönyörű Bukovina az ő parasztruhás népfölkelőivel, szabadcsapataival, közlegényi és altiszti sorban küzdő kilépett tisztjeivel…” – írta.
Molnár Kellner József népfelkelő zászlóalj-kapitány jelentését regéli el, aki unokáknak mesélésre rendkívül alkalmas történetet adhatott elő a cikk alapján. Eszerint a derék népfelkelő parancsnok több lépéssel előre gondolkodva, valódi összecsapások nélkül, fondorlatos ötletekkel tévesztette meg a túlerőben lévő orosz csapatokat és hitette el velük, hogy hatalmas mértékű erősítést kapott.
Ha nem látta volna ezeket az embereket saját szemével, azt hinné, Háry Jánosokról van szó, zárta a sorait Molnár Ferenc. Ám ha nem is minden úgy történt, ahogy az alábbi írásban szerepel, szépnek mindenképpen szép. Legalábbis, ha minimum fele annyira vonzódunk a háborús romantikához, mint a szerző.

Felhasznált irodalom:
Molnár Ferenc: Egy kapitány jelentése néhány sikerült hadicselről. = Az Est, 1915. május 2.

Készítette: Takács Róbert