A világháború kitörésekor a közéleti szereplők – már amennyiben megfelelő életkorban voltak – szinte kivétel nélkül bevonultak alakulataikhoz. Bár az országgyűlési képviselők nyilván kijárhatták volna maguknak a szolgálat alóli felmentést, a háborús lelkesedéshez és a nemzeti egységhez hozzátartozott a katonai szolgálat vállalásának gesztusa. Általában tartalékos tisztekről volt szó, akik különböző alakulatoknál jelentkeztek szolgálattételre – a tényleges frontszolgálattól a hadseregtörzsig mindenütt jelen voltak, csak éppen Budapesten nem.
Mivel az országgyűlést elnapolták, ez kezdetben nem is okozott problémát. November vége felé azonban már felgyűlt számos olyan ügy, ami parlamenti tárgyalást és rendezést kívánt és a politikai istenbékéje ellenére (ami˙azt jelentette, hogy a közjogi ellenzék vállalta, hogy a háború idején nem feszegeti a követeléseit és támogatja a kormányt) sem lehetett a közjogi formákat megkerülve rendezni. Így aztán a képviselő-katonatiszteket mégiscsak szabadságolni kellett.
Nyilván nem született mindegyikük megérkezéséről és programjáról újságcikk. A függetlenségi párti Désy Zoltán azzal érdemelte ki a párthoz amúgy igen közeli Pesti Napló rövid hírét, hogy 1913-ban tevékeny szerepe volt a munkapárti Lukács László miniszterelnök megbuktatásában. A Désy-Lukács ügynek elnevezett affér kulcsa egy rágalmazási per volt. A miniszterelnököt panamával (közpénzeket juttatott egy magánbankon keresztül a Nemzeti Munkapárt pártkasszájába) vádoló Désyt másodfokon felmentették, ami erkölcsileg egyenértékű volt Lukács elítélésével. A marosvásárhelyi Désy, aki a Munkapárt ellenében Bethlen Istvánnal is összefogott a megyei politikában, a perben viszont elhallgatta, hogy a Lukács-féle pénzből azért az ellenzéknek is csurrant-cseppent, 1915-ben elesett a fronton. Emlékezete azonban még sokáig nem halványult el. Az 1918 után Budapestre menekült és a kormányzat magyarságpolitikájában kulcsszerepet játszó figurák alapította Bethlen István Internátus minden évben megkoszorúzta síremlékét és emlékvacsorát szervezett tiszteletére.

Készítette: Egry Gábor

Désy Zoltán itthon = Pesti Napló, 1914. november 30.
Szász Zoltán: Panama és kormány 1912.