Orbók Attila újságíró nevével már találkozhattak olvasóink: ő volt az, aki a szövetségesi hűség jegyében 1916-ban egy röpiratot publikált az „örmény-kérdésről” a népirtással kapcsolatos vádak cáfolatára, rágalomnak bélyegezve a híreket, hogy a kis-ázsiai örményeket gyilkoltatja az etnonacionalisa török kormányzat. 1917-ben újabb kötetet jelentetett meg a Budapesti Hírlap munkatársaként dolgozó Orbók: A söröző halott című gyűjteményében humorosnak szánt történetek és életképek sorozatával mutatta be a „nyerészkedő” és „lógós” pestiek hátországi életét – már ahogy azt a konzervatív, Budapestet egy, a magyar nemzeten belüli idegen daganatként aposztrofáló perspektívából látták. „Orbók derűs szemmel, olykor gúnnyal, de mindig ízléssel nézi ezt a vásári és fejtetőre fordult életet, a tarka-barka mozaiksor végén azonban valami kényszeredett szomorúság vesz erőt rajtunk A söröző halottnál, mely egyébként keserves szimbóluma akar lenni ennek a mindig tunya, felületes és csak nevében magyar fővárosnak.” – írták a Budapesti Hírlap 1917. december 6-i ajánlójában, és hozzátették, hogy „az író magyarul is tud”. Mindezzel arra utaltak, hogy az olyan – a lapot tulajdonló Rákosi Jenő által támadott – modernista szerzők, mint a drámaíró Szomory Dezső vagy a költő Ady Endre műveit a korabeli „jobboldali” kritika nem igazán tekintette a magyar irodalom részének.

Felhasznált irodalom:
A söröző halott = Budapesti Hírlap, 1917. december 6.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. december 6.
A söröző halott

Orbók Attila újságíró kollégánk ezen a címen foglalta könyvbe azokat a szellemes elmefuttatásokat, melyeket a háború alatt a front mögötti pestiekről írogatott össze. Finoman ellesett apró rajzok és karikatúrák (sic!) a háborúban is tipikusan egyedülálló Budapestről: színes és eleven képek pergetik itt egymást kalmárokról, szállítókról, diplomatákról és egyéb nagyfejűekről, egy-két találó vonással lekapott jelenetek az utca, a villamos, az idegenforgalom, közigazgatásunk sajátszerű és torzított életéből, azon kívül sok más tréfa és följegyzés. Orbók derűs szemmel, olykor gúnnyal, de mindig ízléssel nézi ezt a vásári és fejtetőre fordult életet, a tarka-barka mozaiksor végén azonban valami kényszeredett szomorúság vesz erőt rajtunk A söröző halottnál, mely egyébként keserves szimbóluma akar lenni ennek a mindig tunya, felületes és csak nevében magyar fővárosnak. Meg kell említeni, hogy az író magyarul is tud. A könyv három koronába kerül, megrendelhető lapunk kiadóhivatala útján is.