Négy hír is kiemelkedik 1918. november 3. információáradatából: kettő a Népszavában, kettő pedig Az Estben jelent meg. A Népszava arról számolt be, hogy a forradalom vértanúit, a harcokban elesetteket november 3-án temetik a Kerepesi úti temetőben. A másik, „Heti 52 óra munkaidő a gyárakban” című hír szerint pedig a „Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Szövetsége
A Pesti Hírlap 1918 szeptemberében olyan címmel közölt cikket, mely a mai sajtóban is elférne: „Hat munkáscsalád hajlék nélkül” – szólt a híradás a kormányhoz ekkor igencsak lojális lapban. Az írás szerint Pláger Lipót gépészmérnök megvette a Tömő utca 26. szám alatti házat,
1918. június 20-án a csendőrök négy munkást öltek meg az állami tulajdonban lévő MÁV Gépgyárban. A tragédia után általános sztrájk bénította meg a fővárost, az ország közlekedését és a vidéki üzemek sokaságát. Károlyi Mihály a kormány lemondását követelte a parlamentben,
A munkaidő szabályozásának kérdései komoly konfliktusokat okoztak az első világháború második felétől. A húsipari munkásoknak csak 1918 tavaszán (!) adták meg a vasárnapi munkaszünetet. Ezzel közel egy időben a vasmunkásoknál
1918 elején béremelést követeltek a vegytisztítókban dolgozók. Az újságok támogatták a sztrájkmozgalmat, s közben fény derült a háborús hiánygazdaság visszaéléseire is.
Még a konzervatív Budapesti Hírlap is támogatta azt a mozgalmat 1918 márciusában, amelyet a fehérnemű-tisztító munkások indítottak a béremelésért.
A tanoncok sanyarú helyzetére hívta fel a figyelmet a Népszavának 1918 februárjában levelet író esztergályos: vasárnapi pihenőt kért nekik, mivel máskülönben nem jutnának szabadnaphoz. (Hat napot dolgoztak a műhelyekben, vasárnapra pedig előírták nekik a tanulást.)
Jegyre osztott élelmiszerek, csökkenő fejadagok, növekvő infláció – ezek mind-mind szították a munkások indulatait Budapesten, Bécsben, sőt Berlinben is 1918 januárjában. Monarchia-szerte sztrájkok söpörtek végig a nagyvárosokon, összesen 700000 szüntették be a munkát a dualista állam munkásai közül.
