A közismert városi legenda alapján állíthatjuk, hogy a trianoni döntés új, negatív megvilágításba helyezte Georges Clemenceau alakját. Ám 1917 novemberében, kilenc nappal az oroszországi bolsevik hatalomátvétel után, amikor másodszor került kormányra a francia politika doyenje
1917. október 15-én a Párizs melletti vincennes-i erdőben kivégezték a világ leghíresebb kémnőjét, Mata Harit – azóta már jogerősen kimondatott, hogy ártatlanul: nem ő volt az ún. H-21-es kémnő, aki francia hadititkokat juttatott el német tiszteknek.
A világháború legnagyobb robbantásáról számolt be Az Est 1917. június 24-én, a részleteket a londoni The Times cikke alapján közölték. Ha mindez egy sikeres német offenzíváról tudósított volna, nem is találnánk benne semmi különöset, ám itt az ellenség által kivitelezett nagyszabású akcióról volt szó.
Egy francia orvosetikai vitáról számolt be Az Est olvasóinak 1916 nyarán. Az eset egy hadikórházból indult, ahol egy Baptiste Deschamps nevű katona ellenszegült az orvosának: nem is akárhogyan, hirtelen felindulásában ötször-hatszor alaposan felpofozta az őt kezelni akaró doktort.
Egy régi álom vált valóra, amikor 1994-ben II. Erzsébet angol királynő és François Mitterand francia köztársasági elnök megnyitotta a La Manche-csatorna alatti Csatorna-alagutat, vagyis a „Csalagutat”. A magántőkéből, közel százezer részvényes pénzéből finanszírozott, több mint 50 kilométer hosszú alagutat
A verduni „vérszivattyú”, „húsdaráló” vagy „mészárszék”: a totálissá váló háború egyik legértelmetlenebb csatájának jelzői. A korabeli megítélés természetesen más volt, legalábbis a német támadás megindulásakor még mindenképpen, ahogy azt a Népszava – már címében is reménykedő – vezércikkével illusztráljuk.
Az ellenséges országok politikájáról (és általában belügyeiről) történő hírszolgáltatás a magyarországi sajtóban a háború évei alatt is megmaradt. Ránézésre még a témák is azonosak: a Pesti Napló például továbbra is nagy terjedelemben tudósított a törvényhozó testületek működéséről.
