Abszurd hír érkezett 1918 májusában: a Világ című lap írta meg, hogy a hadseregnek szüksége volt egy állatkísérlethez egy majomra, ezért a pesti állatkert igazgatójához fordultak segítségért. Lendl Adolf a modern állatkert megálmodója mentőötletével elkerülte, hogy kedvenc állatai közül akár csak egyet is fel kelljen áldoznia: azt javasolta, hogy a nélkülöző bécsiek talán szívesen megszabadulnának különleges háziállataiktól a korabeli ínség idején. (A bécsi élelmiszerellátás sokkal rosszabb volt, mint a budapesti, ráadásul Lendl tudta, hogy Bécsben kedvelt szórakozás volt majmot tartani.) A katonák hallgattak Lendlre, és végül egy apróhirdetésben találtak is majmot a kémiai kísérletekhez.

Felhasznált irodalom:
A nélkülözhetetlen majmok = Világ, 1918. május 8.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Világ, 1918. május 8.
A nélkülözhetetlen majmok

A hadseregnek, ennek a komoly és tiszteletre méltó intézménynek sokféle állatra van szüksége, különösen így háború idején. Egészen véletlen volt azonban, hogy nemrégiben egy felsőbbrendű állatnak, a majomnak a jelenléte is szükségessé vált egy ilyen fontos kémiai kísérletnél. A majomnak az embert kellett helyettesíteni, ami ezeknek a kedves állatoknak amúgy is közismert ambíciója. A kísérlet életveszélyes volt és az illetékes budapesti katonai hatóság a feláldozandó majom érdekében Lendl Adolfhoz, az állatkert igazgatójához ment el instanciára. Az állatkerti igazgató szívesen fogadta a katonatiszteket, de mikor meghallotta, hogy kedves majmaiból akarnak elvinni, igen elborult az arca. Dadogni kezdett, össze-vissza beszélt, végül arra lyukadt ki, hogy az ő majmai egytől-egyig — nélkülözhetetlenek. Tisztában volt azonban azzal is, hogy a hadsereg szigorúbb eszközökkel is tud rekvirálni, még ha majomról van is szó. Lendl Adolf tehát mindenképpen biztosítani akarta a maga kedvenceit és nagy szorultságában meg is találta a mentő ötletet. Bécsben — mesélte katonáéknak — magánházakban nagyon sokan tartanak majmokat. Azt meg tudják az urak, hogy odaát a császárvárosban az emberek sem úsznak valami nagyon a jólétben, hát még a majmok! A bécsiek szívesen lemondanak egy kenyérpusztítóról, pláne ha az áldozatot a hadsereg követeli. A katonáéknak tetszett az ötlet, és amihez a katonai adminisztráció nemigen szokott folyamodni, ezúttal apróhirdetést tettek közzé a majom ügyében a bécsi lapokban. Ajánlat hamarosan érkezett is és a boldogtalan bécsi majom talán már nincs az élők sorában, a budapesti majmok azonban boldogan élvezik a tudatot, hogy ők nélkülözhetetlenek.