„Károly királlyal a semlegesség buzgó apostola tűnik el a föld színéről” – vett búcsút Az Est 1914. október 11-én Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringentől, azaz a modern román állam első királyától. Jellemző, hogy a központi hatalmak szempontjából 1914 őszén már a román semlegességet is üdvözölni kellett, noha mind Románia, mind Olaszország az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország több évtizedes szerződéses szövetségese volt. I. Károly – akit 1866-ban koronáztak fejedelemmé, amikor a román állam még nem nyerte el teljes függetlenségét az Oszmán Birodalomtól, és álruhát öltött, útlevelet hamisíttatott és német üzletembernek adta ki magát, hogy a román kormány kérésére átvegye az elűzött Alexandru Ioan Cuza trónját – maga is német herceg volt. Kezdettől fogva a német szövetséget pártolta, és hat évvel azután, hogy állama – az orosz–török háború végén – elnyerte teljes függetlenségét, titkos szövetséget kötött Berlinnel és Béccsel; ezt nevezték hármas szövetségnek, amelyhez később az az Olaszország csatlakozott, amely szintén kivárt a világháború első évében.

Károly személy szerint a központi hatalmakkal szimpatizált, de a román politikai elit megosztott volt, és az antantbarátság hívei voltak többségben. A román elit álma, a friss nemzetállam kiterjesztése minden románok lakta területre, a Monarchiával állította szembe Romániát, hiszen Erdély és Bukovina Ferenc József országaihoz tartozott, míg az antant-oldaltól csak a cári fennhatóság alatt álló Besszarábiát hódíthatták volna el. Ezzel együtt a német szövetség fenntartásának is volt tábora, így a háború kitörése után – 1914. augusztus 3-ára, Sinaiába – összehívott koronatanács a fegyveres semlegesség mellett döntött. Vagyis Románia vezetése nem a világháborútól való végleges távolmaradás mellett határozott, hanem úgy mérlegelt, számára előnyösebb kivárni a hadba lépéshez megfelelő pillanatot, addig felkészülni a hadviselésre, és a román érdek érvényesítésének akkor leginkább kedvező oldalra állni.
A fentiek jegyében Károly életének utolsó heteiben a román diplomácia élénk tevékenységbe kezdett, és két – a központi hatalmak számára veszélyes – egyezményt is tető alá hozott. Szeptember 23-án Olaszországgal egyezett meg abban, hogy a két semleges állam egyezteti háborús politikáját, míg október 1-jén Oroszországnak ígértek „jóindulatú semlegességet”, amelynek fejében a cár elfogadta az Erdély és Bukovina felé történő román terjeszkedés gondolatát, de felvették a kapcsolatot Angliával és Franciaországgal is.
Károly utódja, I. Ferdinánd, az elhunyt király unokaöccse az aktív semlegességi politikát folytatta tovább – egészen 1916 augusztusáig, amikor hadba szállt Erdélyért az antant oldalán.

Készítette: Takács Róbert

A román király meghalt = Az Est, 1914. október 11.
Vészi Margit: Románia a király halála után = Az Est, 1914. október 17.