Az 1917 tavaszi események – az orosz forradalom, majd a magyarországi társadalmi mozgalmak és a kormányváltás – nyomán munkások tömegei csatlakoztak a magyarországi szakszervezeti mozgalomhoz: 1917 folyamán 55 ezerről 215 ezer főre nőtt a szakszervezetek taglétszáma, amely így már duplája volt a háború előttinek. A szervezkedés egyre inkább kiterjedt a közüzemekre is, a Magyar Államvasutaknál például egy év alatt közel négyszeresére (5500-ról 21 000-re) nőtt a szervezett munkások száma. Az állami vállalatoknál azonban nem nézték jó szemmel a szakszervezetek erősödést, főleg a nyár végi újabb kormányváltás után, Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején. Így a MÁV-nál is megpróbálták a bérek és juttatások emelését kiharcoló mozgalmat korlátozni és megfékezni: 1917 őszén az egyes üzemekben, műhelyekben dolgozó, választott szakszervezeti vezetőket, az ún. bizalmiférfiakat úgy távolították el a cégtől, hogy bevonultatták őket katonának. A szociáldemokrata Népszava természetesen tiltakozott az akció ellen, arra is hivatkozva, hogy a szakszervezeteket és a bizalmiférfi-rendszert már a Monarchia vezetése, egész pontosan az uralkodó, Károly császár és király is elismerte.
Az ilyen és hasonló intézkedésekkel azonban a munkások, alkalmazottak szervezkedést és (bér)mozgalmait már nem lehetett megállítani, még az állami szférában sem. Az 1918-as év folyamán több olyan megmozdulás, általános sztrájk következett, amelyben a MÁV munkásai is részt vettek, sőt olyan is, amely egyenesen tőlük indult ki.

Felhasznált irodalom:
A bizalmiférfi-rendszert… = Népszava, 1917. október 4.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1917. október 4.
A bizalmiférfi-rendszert…

A bizalmiférfi-rendszert a király jó berendezésnek mondta. Július 22-én megírtuk, hogy a király Bécsben kihallgatáson fogadta a wöllersdorfi lőszergyár munkásainak bizalmiférfiait, hogy a munkások helyzetéről tájékozást szerezzen. A király ez ajkalommal köszönetét és elismerését fejezte ki a munkásoknak fáradozásaikért és a háborúban tanúsított magatartásukért. A gyár bizalmiférfiai a királlyal történt tanácskozásokról hirdetményt tettek közzé és ebben az érdekes okmányban olvassuk a következőket:
A király ismételten megindult szavakban mondott köszönetet a munkásság fáradozásáért, legteljesebb elismerését fejezte ki a munkásság magatartásáért, a bizalmiférfi-rendszert jó berendezésnek mondotta, és megbízott minket, hogy köszönetét az egész munkásságnak adjuk át, még pedig oly módon, hogy minden munkás és minden munkásnő tudomást szerezzen az ő elismeréséről és hálájáról. Látjuk e súlyos időkben mennyire fontos, hogy a munkásság összetartson és egységes legyen. Maradjunk meg továbbra is az eddig követett és helyesnek fölismert úton.
A király tehát helyesnek találta, hogy a munkások szervezkednek, bizalmiférfiakat választanak, és ezeknek közvetítésével adják elő panaszaikat és sérelmeiket. Annyira helyeselte a bizalmiférfi-rendszert, hogy Badenbe rendelte a lőszergyár munkásainak bizalmiférfiait és személyesen is megmondotta, hogy a bizalmiférfiak rendszerét helyes berendezésnek tartja.
A király nézetét természetesen a kormánynak és a MÁV igazgatóságának nem kell irányadóul elfogadniuk. A király helyesli a bizalmiférfiak választását, a MÁV. igazgatósága azonban csapnivalóan rossz intézménynek tartja ezt a rendszert, mert azt hiszi, hogy a munkásoknak nincs szükségük bizalmiférfiakra, mert nem is tartják a bizalmiférfiakat arra érdemesnek, hogy velük tárgyaljanak.
A király Badenba hívatta a wöllersdorfi gyár bizalmiférfiait, hogy tájékozást szerezzen a munkások helyzetéről. A MÁV-gépgyár igazgatója nyíltan kijelentette, hogy a bizalmiférfiakkal nem tárgyal és az államvasutak igazgatói és műhelyfőnökei szintén lealázónak tartják a bizalmiférfiakkal való tárgyalást és nem kíváncsiak a munkások panaszaira.
Az államvasutak munkásai legutóbbi mozgalmukkal némileg megjavították helyzetüket, bár nem kapták meg teljesen követeléseiket. A MÁV üzemek főnökeinek és igazgatóinak azonban nem tetszik, hogy a munka rendesen folyik, nem örülnek a bizalmiférfiaknak, hanem minden erejükkel arra törekednek, hogy megzavarják a békés munkálkodást, rendelkezéseikkel arra izgatják az üzemek munkásait, hogy újból mozgalomba lépjenek.
A legutóbbi rendezés óta a MÁV-nál az egész vonalon rend volt. A munkások nem léptek föl semmiféle követeléssel, hanem békésen dolgoztak. A főnököknek és az igazgatóknak azonban nem tetszett a legutóbbi rendezés. Fájt a lelküknek, hogy a munkások egységes eljárásukkal eredményeket értek el, tehát arra törekednek most, hogy bonyodalmat, teremtsenek és visszavegyék mindazt, amit a munkások áldozatkész kitartásukkal megszereztek.
A munkások fölizgatására a legalkalmasabb eszköznek az látszott, hogy a bizatmiférfiakat megrendszabályozzák. Tervszerűen, közös megbeszélés alapján több üzemben berukkoltatták a bizalmiférfiakat A katonai parancsnokságnak egyszerűen beadták a bizalmiférfiak neveit azzal, hogy ezek nélkülözhetők és a parancsnokság jóhiszeműen bevonultatta az így kiszolgáltatott munkásokat annak ellenére, hogy a legutóbbi mozgalomból kifolyóan a munkásokat szerződésszerűen biztosították arról, hogy a bizalmiférfiakat elismerik, és nem rendszabályozzák meg őket.
A tervszerűséget mutatja az is, hogy csupán bizalmiférfiakat vonultattak be. A műhelyfőnökök véleménye szerint ezek a legjobban nélkülözhetők, mert semmi szükség sincs az üzemekben bizalmiférfiakra. A király azt mondta, hogy a bizalmiférfiak intézménye jó berendezés, a MÁV igazgatósága más véleményen van és erőszakos eljárásával a végsőkig elkeseríti a munkásokat. Mi a magunk részéről mindent elkövettünk, hogy a MÁV ezen hallatlan eljárását orvosolják. Fáradozásunk nem járt eredménnyel, tehát a következményekért azok felelősek, akik oktalan módon provokálták a munkásokat!