Az 1918-as év jelképes eseményére utalt előzetesen Az Est október 19-én, amikor egy pártfúzió előkészületeiről számolt be: Magyarország akkori két legtehetetlenebb politikusa, Wekerle Sándor miniszterelnök (illetve pártja, a 48-as Alkotmánypárt) és Tisza István gróf, a parlamenti többség, a Munkapárt vezére „korszakalkotó” döntésre készült. Egyesíteni akarták a magyar politikai pártokat, ám csak a két legfontosabb „kormányzó” párt (a Munkapártot ekkor már a Wekerle-kabinet hallgatólagos támogatójának tekinthetjük) fúziója sikerült. A korabeli politikus, Berzeviczy Albert erre így emlékezett: a munkapártiak formailag megszüntették magukat és beléptek Wekerle pártjába, amely így hatalmas többségre tett szert – még úgy is, hogy közben Wekerlééktől kiléptek a korábbi ellenzékiek közül azok, akik addig a függetlenséget, „48-at” támogatták, vagy legalábbis nem voltak a Habsburg-párti és az 1867-es kiegyezés alapján álló Tisza közvetlen hívei. Így Tiszáék magukat megszüntetve egy másik pártba szublimálódtak át. (Ekkor már maga Tisza is a Habsburgok vezette perszonálunió mellett állt a reálunió helyett, Ausztriáról közjogilag leválasztva Magyarországot.) Wekerle pártja addig is egy „fából vaskarika”-szerű tömörülés volt: egykori 48-asok (függetlenségiek) és 67-esek (kiegyezést pártolók) alkották, ami pár évvel korábban még óriási belső viszályt keltett volna, 1918 októberében azonban már mit sem számított.
Az Est október 19-én még egy szélesebb koalícióra számított: arra, hogy a Wekerle-féle kormánypárt felhívására a 48-as alkotmánypárton kívül a munkapárt, az úgynevezett Bizony-párt és az Apponyi-csoport is egyesül. A meghívót október 19-ére elküldték a valóban függetlenségi Károlyi-pártnak is, de ez nem vett részt az értekezleten. A „Bizony-párt” (ez a Bizony Ákos miskolci képviselő körül szerveződő tömörülés) és Apponyi Albert csoportja végül nem lépett fúzióra. Ez Az Est október 2-i híre szerint nem is volt valószínű. Berzeviczy visszaemlékezéséből tudjuk: Tisza eleve kétpárti fúzióra készült, csak Wekerle próbálta volna kiszélesíteni a koalíciót más erőkkel. Október 23-án így a lap már az 1910-ben alakult Munkapárt halálára írt epés nekrológot. Ám ez nemcsak a párt, hanem a történelmi Magyarország nekrológja is volt: „Ma délután meg fog szűnni a munkapárt és beleolvad a 48-as alkotmány pártba. A háború, a dualizmus és az elmélyítés pártja eltűnik, csak uralkodásának iszonyú sebei maradnak utána. (…) Visszavonult az a párt, amelynek szelleme és vezére vörös posztó az ellenünk szövetkezeit egész világ előtt. Ez a volt párt ellensége volt mindennek, ami igazság, szabadság és demokrácia. Ennek a pártnak vezére, akit emberei vakon és gondolkodás nélkül követtek, csak arra az egyetlen eshetőségre építette számítását, hogy a német militarizmus Európa összes demokratikus országait el fogja taposni. Most, mikor ez a bűnösen számító politika megbukott, hova meneküljön ez a párt, ha nem Wekerle, a demokrácia árulójának kebelére? (…) Most már jöhet alul a szerb hadsereg, vihetik a csehek vármegyéinket, szaggathatnak az osztrák-németek magyar földet nyugaton, elszakadhat Horvátország, elveszhet Erdély: minden mellékes, Wekerlének megvan a többsége!” És valóban: a többség meglett, másnap kiderült, az új pártnak 280 képviselőházi mandátuma lett – de pár nap múlva ez persze már semmit sem ért…
Felhasznált irodalom:
Wekerle és Tisza terve a koncentrációról = Az Est, 1918. október 2.
A pártok tömörülése = Az Est, 1918. október 19.
A munkapárt és 48-as alkotmánypárt fúziója = Az Est, 1918. október 20.
A munkapárt halálára = Az Est, 1918. október 23.
Kétszáznyolcvan tagja lesz az új kormánypártnak = Az Est, 1918. október 24.
Gali Máté: Tisza István és az I. világháború. Részletek Berzeviczy Albert kiadatlan naplójából = Korunk, 2014/9. 84-90.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Az Est, 1918. október 19.
A pártok tömörülése
Ma este hét órakor a negyvennyolcas alkotmánypárt helyiségében összejönnek a pártok küldöttei, hogy a negyvennyolcas alkotmánypárt fölhívására határozzanak a koncentráció kérdésében. Az értekezleten a miniszterelnökön kívül részt vesz a 48-as alkotmánypárt képviseletében Bolgár Ferenc, Csizmazia Endre, Grecsák Károly, Barta Ödön, Simonyi-Semadam Sándor és Kállay Ubul, a munkapárt részéről: Tisza István, Teleszky János, Ghillány Imre, Vojnich István és Vojnich Sándor, a Bizony-párt részéről: Matta Árpád és Ráth Endre, az Apponyi-csoport részéről: Hadik János és Tóth János és a kisgazdák részéről: Szabó István. Meghívót kapott a Károlyi-párt is, de ez nem vesz részt az értekezleten.