A IV. Károly koronázását követő napokban népvándorlás színterévé vált az eseménynek helyet adó budai Mátyás-templom. Az emberek azért tódultak tömegesen a Várba, hogy megszemlélhessék a még mindig koronázási díszben pompázó templomot és hosszú idő után újra megcsodálhassák a koronázási jelvényeket – erre utoljára 50 évvel korábban, 1867-ben került sor. A Pesti Hírlap leírása szerint a templom főhajójában két emelvényen helyezték el az ereklyéket. Az egyiken pihent Szent István palástja kiterítve, míg a másikon bársonypárnán a korona, a jogar, az országalma és az ország kardja – az együttes „legfiatalabb” tagja, amely a korábbi darab pótlásaként került a koronázási jelvények közé. A 16. század végi velencei munka szerény kivitelű, eredetileg fegyverként használták.
A koronázási jelvények biztonságát a mindenkori koronaőrség felügyelte, a koronaőr ekkor gróf Széchenyi Béla, Széchenyi István fia volt.
A koronázási jelvényeket kedden, azaz 1917. január 2-án vitték vissza a királyi palotába. A vasládába csomagolt insigniákat hatfogatú nyitott díszkocsira helyezték, majd megindult az egyházi és világi méltóságokból álló menet a királyi palota felé, megérkezésüket 21 ágyúlövés tudatta. A koronázási jelvényeket azután a királyi lakosztályba vitték, ahol jegyzőkönyvet készítettek átvételükről, majd lepecsételt vasládába téve elhelyezték őket a koronaterembe – utoljára. Ezzel az ünnepélyes aktussal zárult le a koronázási ünnepség.
A lap arról is beszámolt, hogy a korona látogatói között ott volt Erzsébet, a néhai Rudolf trónörökös leánya is – aki, ha másképp fordul a történelem, kézközelből is csodálhatta volna a koronázási jelvényeket.

Felhasznált irodalom:
A koronázási jelvények a Mátyás-templomban = Pesti Hírlap, 1917. január 1.
Koronázás után = Pesti Hírlap, 1917. január 2.

Készítette: Kaba Eszter