Pesti Hírlap, 1914
Pesti Hírlap, 1914

A halál kufárai

Törökország 1914. október 29-én lépett be a központi hatalmak oldalán az első világháborúba, elsősorban azzal a céllal, hogy megszilárdítsa gyengülő birodalmi pozícióját és érvényesítse területi igényeit: a Kaukázus térségében törekedett némi határkiigazításra Oroszország ellenében. A törökök a végső mérlegelésénél a háború kárvallottjai közé kerültek. Nagyarányú veszteségeket szenvedtek, a gazdaságilag már korábban is német érdekszférába tartozó birodalom végig Németországból érkezett fegyverekkel és felszereléssel harcolt, többnyire német vezetéssel.
Jelentős katonai sikerként a gallipoli ütközetet könyvelhették el, ahol csaknem egy éven keresztül (1915. február – 1916. január) sikeresen kitartottak az antant csapatai ellen, megvédve ezzel a félszigetet.
Az orosz-török összecsapások a háború egész ideje alatt napirenden voltak, így sok ezer török került orosz hadifogságba – erről még a magyar hadifoglyok is említést tesznek visszaemlékezéseikben. Sokan azonban el sem jutottak a fogolytáborig: noha az oroszok által is ratifikált hágai konvenció kötelezte a fogvatartókat a hadifoglyok ellátására és jogaik betartására, a Pesti Hírlap cikke szerint ezt nem sikerült maradéktalanul végrehajtani – legalábbis a lezárt vasúti kocsikban szomjan halt katonák esetében biztosan nem.

Felhasznált irodalom:
Hétszáz török fogoly halála = Pesti Hírlap, 1916. június 2.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. június 2.
Hétszáz török fogoly halála

15 napig lezárt orosz vagonokban.
Konstantinápoly, május. 31.

(Milli-ügynökség) Megbízható semleges forrásból a következő tényállást közlik velünk: Egy orosz vonat, amely török foglyokat vitt Szibériába, Penzában hosszabb időre megállott. A vagonok ajtait lezárták és a személyzetet utasították, hogy az ajtókat, mielőtt a vonat rendeltetési állomására nem ér, ne nyissák ki. A vonat 12 napig állt egy helyen. A vagonokból förtelmes szag áradt ki. Mindennek dacára sem a vasúti alkalmazottak, sem a vonatvezető nem merte az ajtókat kinyitni. Táviratilag Pétervárra fordultak, ahonnan három nap múlva utasítás jött, hogy nyissák ki a kocsikat. Ezekben ekkor már 700 holttest volt, az életben maradottakat kórházba szállították, ahol meghaltak. Ez a tényállás a legborzasztóbb bűn, amelyet elgondolni lehet. A holttesteknek a vagonokból való elszállításánál két orvos volt jelen.