1914. augusztus 8-án bojkott-felhívás jelent meg Az Estben. Eszerint a budapesti kereskedők már a Franciaországgal beálló hadiállapot előtti napokban központi irodát állítottak fel a VI. kerületben, ahol a francia áruk elleni bojkott-mozgalmat kívánták koordinálni. (Franciaország hivatalosan csak augusztus 12-én üzent hadat az Osztrák–Magyar Monarchiának.)

Az újság másnapi – 9-i – száma szerint az alábbi francia cikkek pótlására kellett felkészülniük a központi hatalmak állampolgárainak: „Legelsősorban a hölgyek mondanak le néhány finom toalettcikkről, azután a mozgófényképszínházak következnek, a melyekben ezentúl nemigen fog a közönség francia felvételeket látni. Max Linder, Bankika és a többi mozihős Magyarországon befejezte a pályafutását.” Utóbbi érzékenyen érinthette a mozitulajdonosokat is, mivel az I. világháború előtti évek „Hollywoodja” a francia film volt. A legnevesebb francia filmvállalkozás, a Pathé egymaga kétszer annyi filmet adott el az Egyesült Államokba, mint az összes akkori filmstúdió együttvéve.

Franciaország a Magyar Királyság jelentős, de nem a legfontosabb külkereskedelmi partnereinek egyike volt a világháború előtt. Természetesen a magyar import legnagyobb része – az összes importált áru értékének háromnegyede – Ausztriából érkezett. Az sem meglepő, hogy a második legfontosabb exportőr Németország volt: 1910-ben a behozatal 8,5%-a származott a Német Császárság területéről. 1910-ben Franciaországot megelőzte Nagy-Britannia, a brit gyarmatbirodalom részét képező India, a távoli Egyesült Államok, a közeli Románia, illetve Bosznia és Hercegovina is. A bojkott potenciálisan 23-24 millió korona értékű francia árut érinthetett.

 
A francia bojkott-mozgalom azonban korántsem állt meg itt. A német és osztrák színházak sorra jelentették be, hogy a korábban lekötött francia darabokat visszamondják, és ezt a magyar színházak is követték. A franciaság már-már minden megnyilvánulásának száműzése abszurd fordulatokat vett. A mozgalomhoz csatlakoztak a pesti szállodák, ahol a francia nyelvű menüt száműzték, amelynek kapcsán Az Est elégedetten jelentette be: „Œuf à la Metternich, Tournedos à la Henri és Pêche á l’Impératrice; mindennek vége és e bonyolult francia ételeket ezentúl magyarul vagy németül fogjuk megrendelni”. Ám a táncoktatók sem kívántak hazafiságban elmaradni, így a francia négyes és a füzértánc is kikerült a táncrendekből, amely a csárdás esélyeit is javította a császárvárosban. Igaz, az akkor népszerű dél-amerikai táncok (tangó, one-step, two-step) még megmenekültek.

Felhasznált irodalom:
Bojkottáljuk a francia árukat. Hírek. = Az Est, 1914. augusztus 9.
A bécsi színiigazgatók a francia darabok ellen. Hírek. = Az Est, 1914. szeptember 15.
Le a francia táncokkal! Hírek. = Az Est, 1914. szeptember 22.

 
Készítette: Takács Róbert