Vajon a társadalmi osztályokhoz tartozás vagy a nemzethez tartozás jelentett-e az erősebb köteléket az I. világháborús hadifogolytáborokban? Az Anno Filmklub legutóbb Jean Renoir A nagy ábránd című filmjét vetítette.

A filmet 1937-ben mutatták be Franciaországban. 19 évvel az első világháború után és két évvel a második világháború kitörése előtt. A nagy ábránd – az eredeti francia címben: illúzió – mindenekelőtt erre, a háború elkerülésére utal, arra a reményre, hogy a „nagy háború” volt az utolsó az emberiség történetében. És persze benne van a félelem, hogy mégsem.

Renoir politikus alkat volt, és nagyon is tisztában volt azzal, hogy az Európán belüli feszültségek veszélyes méreteket öltöttek: Franciaország egyik nagy szomszédjában, Spanyolországban egy éve véres polgárháború dúlt, másik szomszédjában pedig Hitler megkezdte Németország felfegyverzését, bevezette az általános hadkötelezettséget, légierőt épített ki a versailles-i békeszerződés tilalma ellenére, és már tető alá hozta az olasz–japán–német szövetséget.

Takács Róbert teljes beszámolóját a filmről és a vetítésről itt olvashatja…

Anno Filmklub

A Politikatörténeti Alapítvány és Intézet Anno Filmklubjának „1914 – 1918” című évada ezúttal az elmúlt száz év I. világháborút feldolgozó filmjeit mutatja be 14 részben. A kilencedik vetítésen Stőhr Lóránt filmkritikus volt a filmklub vendége, aki Jean Renoir: A nagy ábránd című háborús drámáját követően beszélt az alkotásról.