A dohány és a cigaretta elengedhetetlen kelléke a katonának – legalábbis az első világháborúból fennmaradt, életképeket ábrázoló fényképeken füstölgő bakák tömkelegét látjuk. Az idegnyugtató dohányáru ugyanúgy az ellátmány részét képezte, mint a lőszer és a cvibak, ezért is keltett nagy felzúdulást, mikor 1916 őszén csökkentették a grammban mért fejadagot. A Nagy Háború a dohányzás első aranykora – most ne gondoljunk a 80-as évek füstfelhőire, amibe felmenőink burkoltak be minket, kéretlenül. A cigaretta káros mellékhatásaival azonban már ekkor is tisztában voltak az orvosok, nyilván ezért javasolták 1917 nyarán a fiatal, 18-20 éves katonáknak, hogy ha elhagyni nem is tudják, legalább mérsékeljék a dohány élvezetét. Merthogy a dohányzás öl! Ez igaz. Ennél már csak a srapnel ölt gyorsabban.

Felhasznált irodalom:
A fiatalkorú katonák dohányzása = Pesti Hírlap, 1917. június 3.

Készítette: Kaba Eszter