Az első világháború időszakának egyik legkedveltebb színházi darabja a Csárdáskirályné c. operett volt.  Népszerűségét mutatja, hogy 1917-ben már túl volt a századik pesti előadáson, zenéjét pedig hanglemezen is megvásárolhatta a közönség.

1915. november 17-én a bécsi Johann Strauss Theater, Karczag Vilmos színháza új darabot mutatott be Die Czardasfürstin[1] címmel. Kálmán Imre két szerzőtársával, Leo Steinnel és Jenbach Bélával 1914 áprilisában kezdte írni új darabját. Egyikük sem volt gyakorlatlan szövegíró, hiszen Stein korábban már Johann Strauss-szal is dolgozott (Bécsi vér), Jenbach Béla pedig több Lehár-operett szövegkönyvét készítette. Mire azonban elkészült a mű, már javában zajlott az első világháború. A bemutatót többször is elhalasztották, egy alkalommal például Kálmán korábbi operettjét, a pesti Király Színházban már bemutatott Az obsitost tűzték műsorra a militáns téma aktualitása miatt.
A Csárdáskirályné már a premieren osztatlan sikert aratott a bécsi közönség köreiben, a kritikusok véleménye azonban megoszlott. A zenét egyöntetűen dicsérték, de a cselekményt illetően jócskán megoszlottak a vélemények. A kritikusok zöme kifogásolta a helyszín kiválasztását – a történet zömében egy kétes hírű orfeumban játszódik –, valamint azt, hogy a különböző társadalmi helyzetű (és etnikumú) szereplők magaviselete kifejezetten rossz fényt vet az arisztokráciára. Mert micsoda ötlet még csak feltételezni is, hogy egy arisztokrata (az eredeti darabban egy Habsburg hercegfi, Lippert-Weilersheim Edvin) vagy egy magas rangú katonatiszt bármilyen viszonyba keveredne egy kabarett-színésznővel! Egyes (nem csak korabeli) ítészek egyenesen az uralkodóház kritikáját látták a darabban, közéjük tartozott Molnár Gál Péter kritikus is, aki szerint a szövegkönyv felismerhetően ábrázolta a Monarchiát és arra késztette a közönséget, hogy a szövegről az uralkodóház magánéleti botrányaira asszociáljon.

Beöthy Lászlót, a Király Színház igazgatóját azonban ez a felemás fogadtatás sem tartotta vissza attól, hogy műsorra tűzze a Csárdáskirálynét. 1916 szeptemberében megkezdődtek a Király Színházban a darab próbái és Beöthy mindent megtett azért, hogy a darabot már a bemutató előtt sikerre vigye. A három jelentős színházi lappal, a Színházi Élet, a Magyar Színpad és a Színház és Divat c. újságokkal karöltve „csepegtette” az információt a készülő darabról. Először a szereposztás tartotta izgalomban a közönséget, hiszen újabb és újabb hírek röppentek fel arról, ki lesz a darab primadonnája. Végül B(uttykai Ákosné) Kosáry Emmi – aki operaénekesnőből lett vígszínházi primadonna és nem mellesleg a színház házi zeneszerzőjének hitvese – kapta Vereczki Szilvia szerepét. A lapok képeket hoztak le a bécsi premierről, tartalmi ismertetőt a darabról és cikkeket a szerzőről, Kálmán Imréről. Az operett szövegkönyvét Gábor Andor ültette át magyarra, aki nem egyszerűen lefordította az eredeti librettót, hanem azt a hazai közönség ízléséhez is igazította. A bemutató óriási siker lett, a pesti premiert 1916. november 3-án tartották. A háborús évek legnépszerűbb darabjává lett a Csárdáskirályné, az előadások száma már 1917 februárjában elérte a százat, a háború végére a háromszázat. A darab sikere akkora volt, hogy több, a Monarchiával háborúban álló országban is bemutatták, 1917-ben már Moszkvában és New Yorkban is láthatta a közönség. Az operett zenéje még ebben az évben hanglemezen is megjelent, Budapesten, a József körúti Hangszer Királyban daloskönyvvel együtt vehette meg a közönség. A darab mind a mai napig igen népszerű, a színházak azonban az 1954-ben az Operettszínház számára Csárdáskirálynő címen készült Kellér Dezső – Békeffy István-féle szövegkönyvvel játsszák.

 
Felhasznált irodalom:
Fried István: Csárdáskirálynő a világháborúban = Tiszatáj, 2014. július 95–109.
Magyar színháztörténet 1873–1920. Szerk.: Gajdó Tamás. Budapest, 2001. 625–629.
Molnár Gál Péter : A csárdáskirálynő = Mozgó Világ, 1989/9. 117–128.
Molnár Gál Péter: Korunk Csárdáskirálynője = Mozgó Világ, 1993/8. 104–111.
Vasárnapi Újság, 1917. április 29.

 
Készítette: Kaba Eszter

[1] A darabot eredetileg Es lebe die Liebe! azaz Éljen a szerelem! címen mutatták volna be, azonban Oscar Strauss 1914 novemberében színre vitt Rund um die Liebe c. operettje nevében rímelt erre az elnevezésre, ezért a darabot átkeresztelték.