Az I. világháború kitörésekor a repülés még gyerekcipőben járt, az első pilóták többsége amatőr sportolóként kezdte és lépett be a megalakuló, gyorsan fejlesztett légierő kötelékébe. Így aztán 1914 előtt a polgári repülés nem is terjedt el, ez az „úttörő korszak” az újabb és újabb sebességi és távolsági rekordok, illetve a látványos bemutatók időszaka volt. Igaz, Németországban például a DELAG (Deutsche Luftschiffahrts-Aktiengesellschaft) már 1910-től kínált Zeppelin-repüléseket a jómódú publikumnak, akik 200 márka leszurkolása után szállhattak fel a szivarhajó kosarában egy másfél-két órás repülésre. A – szerencsére nem halálos – balesetek is rendszeresek voltak, ami mutatta a zeppelinek sérülékenységét.
A háború azonban 1914 és 1918 között sem lehetetlenítette el a tervezgetéseket. Az Est például arról számolt be 1916 júliusában, hogy egy osztrák–magyar tulajdonú vállalat szeretne engedélyt szerezni arra, hogy az ország nagyvárosai között állandó légi járatokat üzemeltessen. Az általuk megnevezett 26 városból – mire a terv a megvalósítás fázisába léphetett volna – 18 már nemzetközi járatnak számított volna a trianoni békeszerződés nyomán. Ráadásul nemcsak a békeszerződés tiltotta a magyar légierő fejlesztését, de egy átmeneti rendelkezéssel a győztesek mindennemű repülési tevékenységet is felfüggesztettek 1922 szeptemberéig. Így a polgári repülés végül egy új, jelentős állami támogatással megalakuló vállalat, a Magyar Légiforgalmi Rt., illetve a német hátterű Aeroexpress Rt. révén indulhatott meg 1922 novemberében, mindössze 5-6 utas szállítására alkalmas gépekkel a budapesti Mátyásföldi repülőtér és Bécs, Belgrád, illetve Siófok között.

Felhasznált irodalom:
Repülőgépjáratok Magyarországon = Az Est, 1916. július 23.
Gáspár János: 75 éves a magyar polgári légiközlekedés.
Turizmus és közlekedés.

Készítette: Takács Róbert