Az Est

Roland Garros az I. világháborúban

A nemrég véget ért párizsi Grand Slam tenisztorna – illetve az annak helyet adó létesítmény –egy I. világháborús pilótáról kapta a nevét, aki a háború 51 hónapjának jóval több mint felét, 32 hónapot német hadifogságban töltött. Az Est 1915. április 26-án számolt be a neves repülőtiszt elfogásáról. Igaz – a hosszú kényszerpihenőből is sejthető –, Roland Garros nem elsősorban harci tetteinek köszönhette hírnevét. Bár 1915 áprilisában három légi győzelmet is aratott, ennek igazi jelentősége az volt, hogy Garros oldotta meg elsőként azt a korabeli mérnököknek hatalmas feladványt jelentő problémát, miszerint a légi párbajban hogyan tüzelhetnének az üldözött repülőgépre előrefelé úgy, hogy azzal ne tegyék tönkre saját gépük elülső propellerét. Garros ezt elterelő fémlemezekkel oldotta meg, míg a propeller és a géppuska szinkronba hozását, amely a feladvány végleges megoldását jelentette, a német-holland Anthony Fokkernek sikerült tökéletesítenie. Ugyanakkor a francia pilóta már 1914-ben Európa-szerte híres volt, hiszen azok közé tartozott, akik sportrepülő bajnokként kezdték, és az I. világháború kitörésekor nem pályát módosítottak, csak katonai egyenruhát öltöttek – ellentétben például a legendás német pilótával, Manfred von Richthofennel, aki a lovasságtól „nyergelt át” a repülőgépre pont a Roland Garros elfogását követő hetekben. Roland Garros elsősorban a Földközi-tenger átrepülésével írta be magát a repülés történetébe 1913-ban, de tartott magassági rekordot, illetve előkelő helyen végzett több európai távolsági repülős versenyen is. Garros nem elsősorban légi győzelmei révén vált legendává, hiszen 1915 áprilisa és 1918 februárja között német hadifogolytáborokban élt. Ám mítoszát építette az is, hogy a nagy német offenzíva kezdetének idején – többedik nekifutásra – sikeresen szökött meg a táborból, utána viszont csak 1918 októberében került újra a tűzvonalba. Ekkor szerezte negyedik győzelmét, de következő bevetésén, 1918. október 5-én, alig öt héttel a háború vége előtt életét vesztette. Kedvenc párizsi teniszpályáját 1920-ban nevezték el róla.

Felhasznált irodalom:
Garros elfogatása – nemzeti csapás = Az Est, 1915. április 26.

Készítette: Takács Róbert

Garros elfogatása – nemzeti csapás. Az Est, 1915. április 26.
Garros elfogatása – nemzeti csapás.
Az Est, 1915. április 26.