1918. szeptember végén összeomlott a macedón front, Bulgária fegyverszünetet kért az antanttól és kivált a központi hatalmak sorából. Mindeközben a Pesti Hírlap egy mai szemmel döbbenetes, az adott korban viszont nem is meglepő lépésről írt: a Monarchia két felének távolodásáról. Az újságcím már önmagában is beszédes: „Pozsony megye a kiegyezési törvény revízióját követeli”. A vármegye vezetősége rosszat sejtett, hiszen a csehszlovák igények felvidéki magyar megyék elcsatolásával fenyegettek.
A megye kimondta: „Ausztriában egyes nemzetiségek mind leplezetlenebbül támadják a magyar birodalom területi s politikai integritását, így elsősorban Pozsony vármegyét, ami, sajnos, illetékes részről sem megtorolva, sem kellő eréllyel visszautasítva nem lett”. (Ausztriában a nemzetiségek nyíltan képviselhették érdekeiket, amelyek aztán valóban centrifugális erőként repítették szét – a győztes antant támogatásával – a Monarchiát.)
A megye vezetősége láthatóan nem kompromisszumra törekedett a Monarchia összeomlása előtt pár héttel, hanem a „magyar érdek” alkotmányos körülbástyázását akarta, amihez még a dualizmus megroppantását, az 1867-es kiegyezés felülvizsgálatát is jó ötletnek tartották.
Tiltakozó lépésüket Szmrecsányi György főispán vezetésével tették meg. Szmrecsányi 1901 óta volt honatya, 1917-ben lett megyei főispán, s „az összeomlás után, midőn már a csehek Pozsonyba is bevonultak, szabadcsapatot szervezett és először Érsekújvárt akarta visszavenni, de az utolsó órában a Károlyi-kormány visszatartotta fegyverszállítmányt, mire a csehek egészen az Ipolyig nyomultak”. A Tanácsköztársaság alatt Bécsbe menekült, részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben, majd a Horthy-féle nemzeti hadsereghez csatlakozott és a proletárdiktatúra bukása után tért haza. 1920-22-ben nemzetgyűlési képviselő, de aztán visszavonult – bukását legitimistaként a sikertelen második 1921-es királypuccs okozta. Amikor Trianon június 4-i aláírása után a Simonyi-Semadam-kormány vizsgálatot indított az irredenta és fajvédő Ébredő Magyarok Egyesülete ellen, Szmrecsányi a Nemzetgyűlésben interpellálta a miniszterelnököt (egy ideig a volt főispán az ÉME elnöke is volt). A Kis Újság így írt erről: Szmrecsányi szerint az egyesület célja „gazdasági szervezkedés” és a „zsidókérdést nem furkósbottal akarják megoldani”. Mai szemmel nézve érdekes kijelentést tett: az ÉME más országok „hasonló szervezeteivel érintkezést keres, meg fogják alkotni a keresztények nemzetközi szövetségét”. Az egyesület ekkoriban utcai demonstrációkat, sőt, inkább randalírozásokat rendezett. Szmrecsányi a Nemzetgyűlésben erre reagált: „Mindössze csak egy pár pofon csattant el.” Közben azt tudakolta a kormánytól, hajlandó-e visszavonni az egyesület elleni „erőszakos intézkedéseket”. Simonyi-Semadam miniszterelnök válaszában elmondta: sok panasz érkezett az ÉME-re külföldi államok képviselőitől. Erre egyes honatyák közbekiabáltak: „a zsidóktól”, mire Simonyi-Semadam így szólt: „Nem a zsidóktól, és ne tessék mindent a zsidók kontójára írni. Külföldi katonatisztek tettek jelentéseket előforduló atrocitásokról és mikor megkérdezték, hogy kik követték ezt el, mindig azt a választ kapták, hogy az »Ébredő Magyarok Egyesületé«-nek tagjai.”

Felhasznált irodalom:
Pozsony megye a kiegyezési törvény revízióját követeli = Pesti Hírlap, 1918. október 1.
Szmrecsányi interpellációja az Ébredők ügyében = Kis Újság, 1920. június 18.
Szmrecsányi György. In: Tolnai Új Világlexikona 16. Budapest, 1929.
ÉME In: Magyarország az első világháborúban – Lexikon A–Zs. (Szerk.: Szijj Jolán és Ravasz István) Budapest, 2000.
Mészáros Károly: A Simonyi-Semadam-kormány megalakulása. A Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja = Történelmi Szemle, 1986/1. 58-79.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Hírlap, 1918. október 1.
Pozsony megye a kiegyezési törvény revízióját követeli

Pozsony vármegye törvényhatósági bizottsága Szmrecsányi György főispán, kormánybiztos elnöklésével tartotta őszi közgyűlését. A közgyűlés dr. Katona Mór kezdeményezésére és az állandó választmány javaslatára a következő határozatot hozta: Minthogy a négy éve dúló világháború tanulságai minden tekintetben igazolják azt, hogy az 1867. évi 12. törvénycikk határozmányai, amelyek az Ausztriával közösen rendezendő külügyet, véderőt s gazdasági érdekeket szabályozzák, sem katonai, sem külpolitikai, sem gazdasági tekintetben a változott életviszonyoknak már meg nem felelnek, Pozsony vármegye közönsége szükségesnek tartja, hogy az 1867. évi 12. törvénycikk a maga egészében a magyar érdekeknek nyomatékosabb érvényesítése mellett revideáltassék és a magyar érdekeknek intézményes biztosítékai minden téren megalkottassanak. A vármegye közönsége ezt annyival is inkább szükségesnek tartja, mert Ausztriában egyes nemzetiségek mind leplezetlenebbül támadják a magyar birodalom területi s politikai integritását, így elsősorban Pozsony vármegyét, ami, sajnos, illetékes részről sem megtorolva, sem kellő eréllyel visszautasítva nem lett.