Pesti Napló

Legalább egy kicsi jusson mindenkinek?

A vendéglői étkezés a háború előtti világban nem pusztán kulináris élvezeteket biztosított, hanem az asztal körül ülők napi tevékenységéhez tartozott – a vendéglő a társas érintkezés egyik színtere volt. Azzal tehát, hogy a vendéglői árak az élelmiszer árakkal együtt elszabadultak, a városi középosztály egy jelentős részének életmódja is veszélybe került. Bár 1917-ben már igen csak elszaporodtak az ínségkonyhák, ezek legfeljebb a létfenntartásra kínáltak megoldást, a társadalmi státusvesztésre nem. Sokak, így a Pesti Napló szerkesztői szerint is, a megoldást a kötelező vendéglői menü jelentette volna. Éppen ezért reménykedve adtak hírt arról, hogy a Közellátási Hivatal vezetői mintha éppen ezt terveznék. Az a kívánatos: négy és hat koronás menü, egy kis leves, egy kis főzelék és feltét, és talán még egy kis desszert is?

Felhasznált irodalom:
A szállodák és vendéglők élelmiszerellátása = Pesti Napló, 1917. október 28.

Készítette: Egry Gábor

A szállodák és vendéglők élelmiszerellátása.
Pesti Napló, 1917. október 28.