Vándorcigányok sátra a Millenniumi kiállításon, 1896 (Klösz György felvétele. Forrás: Fortepan/BFL*)

Kényszersorozás, kényszerletelepítés – a cigányság a Nagy Háborúban

„Egy-két cigány rövidesen kikerült a borbély kezei közül haj nélkül, szakáll nélkül meg bajusz nélkül, és amikor a lekopasztott fejével és teljesen idegenné vált arcával a többi cigány felé fordult, azok valami leírhatatlan nevetésbe törtek ki.” többek között így számolt be Az Est az állandó lakóhely nélküli romák összeírásával egybekötött kényszersorozásáról.

A tudósítás azt követte nyomon, hogyan valósult meg a belügyminiszter központi rendelete Fogaras vármegyében. A kedélyesre hangolt riportból a fővárosi olvasók is értesülhettek arról, hogy az ún. „vándorcigányokat” a megye útjairól összefogdosták, egy központi helyre szállították – ez esetben a fogarasi várba –, majd a férfiakat sorozóbizottság elé állították. Itt, akit csak lehetett, alkalmasnak minősítettek: „Egy fekete hajú, gyönyörű cigány, akiről csak úgy kacagott le a fiatalság, hidegvérrel hatvankét évesnek mondta magát, de végül is belenyugodott a hatóságilag kimondott harminc esztendőbe.”

A fenti eljárás alapja a 15.000/1916 számú BM-rendelet volt, amelynek bevezetője így szólt: „A hosszú tartamú háború fokozott mértékben követeli meg, hogy mindenki tőle telhetőleg teljesítse az állammal szemben kötelességeit.” Majd leszögezte: a romák békeidőben is „csak szórványosan” teljesítik állampolgári teendőiket, amit a háborús viszonyok közt fenntarthatatlannak minősített, így előírta számukra, hogy vagy a haza védelmében, vagy a közmunkákban szerepet kell vállalniuk. Mindehhez a kulcsot a szabad mozgás – „kóborlás” – korlátozásában látták.

A május 17-én kiadott rendelet azon romákra vonatkozott, akik nem tudták igazolni, hogy állandó lakhelyük van. Őket össze kellett gyűjteni és a járási székhelyre vagy az adott megyében kijelölt községek egyikébe kellett szállítani. Egészséges állataikat – a hadsereg céljaira – lefoglalhatták.

A rendelet 4. §-a kimondta, hogy „a kóbor cigányok tartózkodási helyéül kijelölt község elöljárósága (városi hatósága) az elsőfokú rendőrhatóság közbenjöttével minden kóbor cigányt az odakísérés, illetőleg előállítás alkalmával tüstént nyilvántartásba foglal. Ez alkalommal minden lehetőt el kell követni, hogy a bemondott név, kor és egyéb személyi adatok a valóságnak megfeleljenek.” Mint a riportból kitetszik, a fogarasi várba toloncolt romák igyekeztek ellenállni ennek, és miután világossá vált számukra, mire ment ki a játék, a valóságosnál idősebbnek vallották magukat. A jogszabály ugyanis a 18–50 év közötti férfiakat „népfelkelő bemutató szemle” elé utalta. A rendelet kitért az egészségügyi és járványügyi kérdésekre is, többek közt előírta az összefogottak himlő elleni védőoltását is.

A belügyminiszter rendeletének egyik kimondott célja a közbiztonság fokozása is volt, ennek keretében történt a kijelölt helyekre telepítés és lajstromba vétel. Minden egyes újonnan regisztrált romáról nyilvántartó kartont kellett nyitni, és ennek egy példányát meg kellett küldeni a Központi Statisztikai Hivatalnak. Az érintetteknek ezen felül helyi szinten „cigányigazolványt” kellett kiállítani, amely nélkül semmilyen – még alkalmi – munkát sem kaphattak. A munkabért azonban a jogszabály szerint nem kaphatták kézbe, „kiskorú” állampolgárként a kijelölt község gyámkodott felettük: „A nyilvántartott cigányoknak rendszerint nem kell pénzt a kezükbe adni, hanem a szükséges élelmicikkekkel, tüzelővel, a legszükségesebb ruházattal stb. természetben kell őket ellátni.” Készpénzt az kaphatott, aki jó magaviseletével „kiérdemelte” azt.

A fogarasi vár tömlöcbástyája (Készítette: Cristiana Otilia Lemaître. Forrás: wikipedia*)
A fogarasi vár tömlöcbástyája (Készítette: Cristiana Otilia Lemaître. Forrás: wikipedia*)

 
Ez az 1916-os rendelet volt az első olyan megbélyegző jogszabály, amely országos és nem vármegyei szinten igyekezett letelepedésre kényszeríteni és szoros ellenőrzés alá vonni a hazai cigányságot. Korábban a vármegyék saját hatáskörben dolgoztak ki – hasonló alapállású – szabályrendeleteket, amelyeket központi jóváhagyás híján is érvényesíteni próbáltak. Ugyanakkor az 1916-os jogszabály végrehajtása során vált világossá, hogy koránt sincs annyi ún. „kóborcigány”, mint ahogy azt a vármegyei hatóságok feltételezték: az úton lévők jelentős hányadának ugyanis volt valamilyen állandó lakcíme.

Hiába írta elő a rendelet a statisztikai hivatalnak megküldendő űrlap kitöltését is – országos szinten mégsem készült el az összegzés. Így a roma lakosság létszámához az 1893. évi „cigányösszeírás” ad fogódzót. Eszerint az országban a 19. század végén mintegy 275 ezer roma élt, akiknek mindössze 11,5%-a nem egy adott helyen letelepülve élt. Ennek a mintegy 31 500 főnek közel harmada vándorolt karavánokban. Az 1910. évi népszámlálás e tekintetben nem igazít el, hiszen egyrészt nem a származásra/nemzetiségre kérdezett rá, hanem az anyanyelvre, másrészt pedig a romákat az Egyéb kategóriába sorolta be a vendekkel, bunyevácokkal, olaszokkal, bolgárokkal, lengyelekkel és csehekkel együtt. E csoport létszáma 470 ezer körül járt.

Az 1916-os BM-rendelet esetében tehát a hadsereg érdeke találkozott a vármegyék évtizedes törekvésével. A közbiztonsági és közegészségügyi érdekekre hivatkozó jogszabály lehetővé tette a cigányok kényszerű helyhez kötésén túl (hiszen munkát is csak a kijelölt tartózkodási helyen vállalhattak) a kényszersorozást, állataik lefoglalását katonai célokra, valamint a saját keresettel rendelkező embereket is megfosztotta a szabad döntéshozataltól, fizetésük önálló felhasználásától.

 
Felhasznált irodalom:
N. K.: Cigányok sorozása a fogarasi várban = Az Est, 1916. július 6.
15.000/1916. B.M. sz. rendelet = Magyarországi Rendeletek Tára, 1916. Budapest, Belügyminisztérium, 1916.
Ligeti György: A cigányok Magyarországon
A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi Népszámlálása. Első rész. A Népesség főbb adatai. Budapest, 1912.

A képek forrása:
1. Vándorcigányok sátra a Millenniumi kiállításon, 1896.
Klösz György felvétele. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára HU.BFL.XV.19.d.1.09.025.
2. A fogarasi vár tömlöcbástyája.
Készítette: Cristiana Otilia Lemaître. Forrás: wikipedia.
CC BY-SA http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/


Készítette: Takács Róbert