Budapesti Hírlap

„Ha sírni vágyik, sírja jól ki magát” – Megőrüléstől fél a vőlegényét vesztett menyasszony

Címkék
gyász

Míg a lövészárkokban a napokon át tartó tüzérségi tűzbe őrültek bele a katonák, akadtak a hátországban olyanok, akiknek egészen más természetű lelki problémáik voltak. Mindenesetre az 1774-es Goethe-regény, Az ifjú Werther szenvedései kiváltotta öngyilkossági hullám óta tudjuk, hogy a szerelmi bánat is okozhat átmenetileg olyan keserűséget, mint egy amputáció, úgyhogy ezt sem szabad elbagatellizálni. Ráadásul a világháború alatt tömegével vesztették el a szerelmesek mindörökre a párjukat, és az egyedül maradottaknak aztán igazán kellett a léleksimogatás. A Budapesti Hírlapnál kedvesek is voltak, és az 1916. november 5-i számban egy megőrüléstől tartó, kétségbeesetten levelező ex-menyasszonyt vigasztaltak: „Mindent el tud viselni a szegény emberi lélek, sőt újra tud éledni, új reményeknek, új hitnek tud utat nyitni, felejt és megvigasztalódik, mert végre is ez így van rendjén” – állt a szerkesztői üzenetben, amely kiváló befejezése lenne egy Romana-füzetnek.

Felhasznált irodalom:
Szerkesztői üzenetek – Aki a megőrüléstől fél = Budapesti Hírlap, 1916. november 5.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1916. november 5.
Szerkesztői üzenetek – Aki a megőrüléstől fél

Szó sincs róla, hogy levelében pontosan leírt tapasztalatai a megőrülés kezdődő tünetei lennének. Sokkal egyszerűbben és váratlanabbul borul el az emberi elme és nem ilyen aránylag múló okon szokott elkövetkezni. Fájdalmában normális ember még soha meg nem őrült, ehhez bizonyos örökölt hajlamok, szervi betegségek, fizikai és súlyos pszichikai okok kellenek. Egyik sem lehet az ön esete. Amit ön érez, az nagy és mély fájdalom. Ugyanaz a szenvedés és gyötrődés, amelyen ma százezrek reszkető szíve vergődik át és bele nem őrül, hála Istennek, senki. Az már nagyon is sok lenne a rosszból, ha annyi vívódás és bánat után a szegény anyák, hitvesek, menyasszonyok még elméjük épségét is elvesztenék. Szerencsére nincs így. Mindent el tud viselni a szegény emberi lélek, sőt újra tud éledni, új reményeknek, új hitnek tud utat nyitni, felejt és megvigasztalódik, mert végre is ez így van rendjén. Az ön szomorúsága, fejfájásai, érzéshullámzásai sem jelentenek többet. Szerette őt, és bizony nem lesz könnyű végigmenni a gyógyulás útján. De ez csak addig tart, amíg el nem jön egy másik, egy új érzés, új célok. Szerencsére, ön csak menyasszony volt, nem anya. Az ön számára minden széptevő új sorsot jelenthet. Úgy látszik, kissé tetszeleg is magának fájdalmában. Ez fiatalságával jár, későbbi korban boldog, aki megszökhet valamely bánattól. Azt tanácsolnók, ne erőltesse a feledést. Foglalkozzék emlékével, hiszen nincs oka megtagadni egy ilyen egész embert. Ha sírni vágyik, sírja jól ki magát, ezen is át kell esnie. Természetesen ne kerülje az embereket, de ami a társaséletben fáj, attól tartózkodjék. Űzzön el magától minden túlzást, öngyilkossági gondolatokat és erősítse magát visszanyert hitében. Boldogsága még egyáltalán nem veszett el.