Egy rövid hír jelent meg 1918. február 24-én a Pesti Naplóban, amelyből az olvasó megtudhatta, hogy „a Németország és Ausztria-Magyarország között folyt gazdasági tárgyalásokat a béketárgyalások miatt elnapolták”. A nem túl jelentősnek látszó hír azonban egy olyan folyamatról tudósított, amely megpecsételte az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát. A háború utolsó évében a duális állam egyre közelebb sodródott Németországhoz gazdaságilag, miközben IV. Károly császár és király különbéke-tervei egyre messzebb kerültek a valóságtól.
A bolsevikokkal február végén folytatódtak a breszt-litovszki béketárgyalások (ezt egy sikeres német támadás váltotta ki Szovjet-Oroszország ellen). Emiatt ugyan elhalasztották az osztrák-magyar és német vámunió megvalósítását, de a két birodalom gazdasági egységbe szervezése nem került le végleg a napirendről. Egy potenciális egység végül rendkívüli módon elhibázott lépésnek bizonyult: az antanthatalmakat félelemmel töltötte el, hogy létre jöhet egy hatalmas és egységes közép-európai gazdasági térség (Mitteleuropa) – nem véletlenül írták elő az első világháború után az Anschluss tilalmát: főleg a franciák féltek egy német-osztrák gazdasági összefogástól.
A Pesti Napló februárban még nem tudhatta, hogyan alakul majd a terv megvalósítása, inkább az ellenzőit idézte: „Időközben az egész német ipar, úgyszintén a mezőgazdaság körében igen heves ellenzéke támadt annak, hogy Németország a Monarchiával gazdasági szövetséget kössön. Ennek következtében kérdéses, vajon létrejön-e a három ország között a vámszövetség. Abban az esetben, ha ez meghiúsul, egyszerűen kereskedelmi szerződést fog a Monarchia és Németország egymással kötni.”
1918 tavaszán azonban súlyosbodott a Monarchia és Németország gazdasági helyzete: a Monarchia egyenesen a gazdasági bomlás jeleit mutatta, 1918 áprilisában Ausztriában mindennapos jelenség volt az éhhalál. Magyarországon is romlott a helyzet, elhatározták, hogy a rekvirálásokhoz a rendőrség és a pénzügyőrség után a katonaságot is bevetik. A Magyarország története 1890 – 1918 című kiadvány szerint az élelmiszerhiány itt is soha nem látott mértéket öltött. Ugyanitt olvasható, hogy „a Monarchia gazdaságának bomlása a Németországhoz való szoros csatlakozás irányvonalát erősítette. A Mitteleuropa vámuniónak egyre több híve akadt. 1918 júniusában megkezdődtek az előkészületek Németország és a Monarchia ilyen irányú tárgyalásaira”. Károlyi Mihály gróf, majd Apponyi Albert gróf tiltakozott, Tisza István gróf is ellenezte ezt – ám tegyük hozzá, ekkor egyikük sem volt kormányzati pozícióban. „A németek azonban erőteljesen szorgalmazták; július elején Salzburgban megkezdődtek a tárgyalások, de a Monarchia képviselői tartózkodtak a végleges döntéstől” – írja Galántai József az említett kiadvány második kötetében.

Felhasznált irodalom:
[Dr. G. K.:] Nem lesz német vámszövetség = Pesti Napló, 1918. február 24.
Galántai József: Magyarország az első világháborúban. In: Magyarország története 1890-1918. (Főszerk.: Hanák Péter) II. kötet. Budapest, 1988. 1083-1234.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Napló, 1918. február 24.
[Dr. G. K.:] Nem lesz német vámszövetség

Berlin, február 23. A Tägliche Rundschau jelenti: A Németország és Ausztria-Magyarország közölt folyt gazdasági tárgyalásokat a béketárgyalások miatt elnapolták. Időközben az egész német ipar, úgyszintén a mezőgazdaság körében igen heves ellenzéke támadt annak, hogy Németország a Monarchiával gazdasági szövetséget kössön. Ennek következtében kérdéses, vajon létre jön-e a három ország között a vámszövetség. Abban az esetben, ha ez meghiúsul, egyszerűen kereskedelmi szerződést fog a Monarchia és Németország egymással kötni.
Dr. G. K.