Az Est

Egy párját ritkító rendőr

Címkék
bűntény

Nem mindennapi bűnügyről számolt be Az Est 1916 februárjában. A családon belüli erőszak halálos kimenetelű, szélsőséges esetei – köztük gyermekgyilkosságok, öngyilkosságok – rendszeresen szerepeltek a lap rendőrségi hírei között, olyan incidens mégsem fordult még elő, hogy egy férfi 40 év után ismét meggyilkolja – nyilvánvalóan új – élettársát. Ráadásul úgy, hogy első szabadulása után az illető akár rendőrnek is állhatott volna.
A néhány ezres lélekszámú észak-alföldi település, Csökmő rendjére vigyázó Piros Imre még 1876-ban fejszével csapta agyon akkori kedvesét, aminek következtében 14 évig raboskodott a felvidéki Illaván, ahol az 1850-es évektől fogva – az egykori posztógyár épületében – fegyintézet működött. Szabadulása után – a cikk alapján – sikeresen illeszkedett vissza a helyi közösségbe, sőt annak megbecsült tagjává vált. Féltékenysége azonban 1915-ben újra bajba sodorta „a 63 esztendős, összecsavarodott atyafi”-t, aki élete során immár másodszor végzett szerelmével.
A „párját ritkító” férfi büntetési tétele másodszor is 14 év lett. Az 1878. évi Csemegi-kódex ugyan lehetővé tette volna, hogy az ő esetében is alkalmazzák enyhítő körülményként azt a tételt, miszerint tettét erős felindulásban követte el: „Felmenő vagy lemenő ágbeli rokonnak vagy házastársnak erős fölindulásban elkövetett megölése: öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.” Ám ezt például tettenérés esetében szokták figyelembe venni. Itt erről nem volt szó, így a szándékos, de nem előre megfontolt emberölés 10-15 évig terjedő büntetési tételét vették figyelembe – másodszor is.

Felhasznált irodalom:
14 évi fegyház után 14 évi fegyház = Az Est, 1915. február 12.

Készítette: Takács Róbert