Fotóriporternek lenni katonák között: több mint százéves műfaj – és nem túl hálás feladat. Már az amerikai polgárháborúban is előfordult konfrontáció a holttesteket a maguk nyers valóságában bemutató fotóriporterek és a katonai vezetés között,  de a brit hadseregben sem számítottak megbecsültnek a fotósok, mivel gépük azt a kendőzetlen valóságot mutatta az otthoni lapok olvasóinak, amit a cikkek épp elfedni igyekeztek. Az első világháború változtatott ezen a helyzeten: már felderítési céllal, és még inkább: a propaganda eszközeiként vetették be a fotóriportereket. A háborút ezen a téren is elvesztették a központi hatalmak: az USA közel kétezer embert képezett ki fotózásra, egy nap akár 17000 felvételt készítve további elemzésre.
A háborús fotózás azonban nem kizárólag a frontvonalbeli erőszakról szólt, sokkal inkább a háborús valóság teljes igazságának, részleteinek kibontásáról. Ezt tanúsítják a Monarchia hadseregével frontra küldött Balogh Rudolf fotográfus (1879-1944) képei is, akit az utókor a magyar fotóművészet egyik úttörőjeként tart számon. Balogh 1903 óta dolgozott a Vasárnapi Újságnál, és a világháború eseményeit is ő örökítette meg a polgári hetilap olvasói számára, sokszínű tudósításokat készítve a harctérről és a belpolitikai élet hullámveréseiről egyaránt. 1914 októberében egy „harctéri bevetésen” nyoma veszett, de „mint jó katona a fegyverét” hazahozta képeit, amiből a lap egy csokorra valót közölt. Balogh Rudolf háborús képeiből később sok került a berlini és a bécsi hadimúzeumokba, az ebben az időszakban készült több mint kétezer nagyméretű üvegnegatívja, panoráma- és sztereóképe a Magyar Fotográfiai Múzeum féltett kincse. 1992-ben alapították a róla elnevezett Balogh Rudolf-díjat, ami a magyar fotográfia egyik legrangosabb szakmai díja, kiemelkedő fotóművészeti tevékenység, illetve fotóelméleti munkásság elismerésére adományozott állami kitüntetés.

Készítette: Prosinger Lívia

Balogh Rudolf = Vasárnapi Újság, 1914. október 18.