A 20. század elejének egyik legismertebb és leghírhedtebb közéleti szereplője volt Szemere Miklós „de genere Huba” (1856–1919) országgyűlési képviselő, aki szenvedélyes sportemberként, kártyajátékosként, lóversenyrajongóként és céllövőként is ismert volt, ráadásul a még csak a szárnyait bontogató fajvédő mozgalom mecénásaként is jelentős szerepet játszott. Emlékét Krúdy Gyula is megörökítette a „tegnapok ködlovagjai” között: „A játéknak volt nagytehetségű költője Szemere Miklós” – írta róla. Szemerét a BEAC elnökének is megválasztották – Eötvös Lorándot követte e tisztségben –, és az egyetemi „kereszt-heccek” idején elvállalta az újkonzervatív „keresztény ifjak” védnökségét. Legjelentősebb szerepvállalása azonban A Cél című fajvédő folyóirat 1910-es megalapítása volt. Bár ennek a folyóiratnak igen komoly az eszmetörténeti jelentősége, Szemere vicc tárgyává vált a maga korában azzal, hogy egészen Huba vezérig vezette vissza családja eredetét. A Budapesti Hírlap 1917. november 28-i számában írta meg, hogy Szemere elnyerte az oly sokakat mosolyra fakasztó nemzetségnevet.

Felhasznált irodalom:
Szemere de genere Huba = Budapesti Hírlap, 1917. november 28.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. november 28.
Szemere de genere Huba

A hivatalos lap mai számának jelentése szerint a király megerősítette, hogy Szemere Miklós kamarás családja a Szemere nemzetségből származik, mely a bemutatott okmányok és emlékek szerint a honfoglaló Huba vezértől vezeti le eredetét, és amely nemzetség a szokásos hagyomány alapján a de genere Huba jelzőt használta, s hogy ezt továbbra is viselje. Megerősítette továbbá azt, hogy címerükben is viseljék a de genere Huba jelzőt és a zárt koronát, amint már ősidőktől fogva viselték.