Ha visszaemlékszünk, 1917 telén a főváros izgalomra éhes közönségét Toldi Emma esete látta el kifogyhatatlan híranyaggal. A cselédkönyvekkel sorozatos visszaélést elkövető, valóságos kis vagyont összeharácsoló asszony adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy elkészüljenek a régóta vágyott arcképes cselédkönyvek. Persze a dolog nem ment olyan gyorsan, hisz a bürokrácia malmai ekkor is lassan őröltek, de végül 1917 októberében napvilágot látott a rendelet, amely kötelezte a cselédeket arra, hogy cselédkönyveiket 1918 májusának végéig az új szabályoknak megfelelő arcképes cselédkönyvekre cseréljék le. A Belügyi Közlönyben megjelent rendelet szerint az új könyvecske nemcsak az azonosítást megkönnyítő fénykép tekintetében tért el elődjétől, hanem a rögzítendő adatokban is: már arról is informálták a leendő munkaadókat, hogy új cselédjük rendelkezik-e oltással az egyes fertőző betegségek ellen. Kár, hogy ez az információáramlás vice versa nem működött.

Arcképes cselédkönyvek ujjlenyomattal = Pesti Hírlap, 1917. október 16.
83.300 – VI. a /1917. B.M. számú körrendelet. A házi (belső) cselédek szolgálati könyveinek arcképpel, új személyleírással és ujjlenyomattal való ellátása = Belügyi Közlöny, 1917. október 10.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1917. október 16.
Arcképes cselédkönyvek ujjlenyomattal

A cselédkérdés rendezésével kapcsolatosan több ízben foglalkoztunk már a háború alatt teljesen elzüllött cselédüggyel, és hangsúlyoztuk, hogy a rendezésnek egyetlen eredményes módja van: a hatósági közvetítés mellett arcképpel kell ellátni a cselédkönyveket. Most csakugyan ilyen irányban történt intézkedés: a belügyminiszter rendeletileg szabályozta a cselédügyet, s az erre vonatkozó rendelkezéseket Ugron Gábor belügyminiszter hétfőn küldötte meg a székesfőváros tanácsának és a főkapitányságnak. A rendelet felhívja a főváros tanácsát, hogy a hatósági cselédkérdést tárgyalja meg és tegyen javaslatot, amelyben a cselédközvetítésnek társadalmi úton való szervezését szabályozza. A belügyminisztérium elrendeli, hogy a cselédkönyvekbe a cseléd arcképét be kell illeszteni és a cseléd személyleírását az új rendelkezések szerint kell a könyvbe bevezetni. Az arcképet a cselédkönyv kiállítására illetékes elsőfokú hatóság illeszti a könyvbe, amelyet tulajdonosának alá kell írni. A cselédkönyv első féllapjának belső részét a fénykép mellett a cselédkönyv tulajdonosának ujjlenyomatával fogjuk ellátni s az ujjlenyomatokat hatóságilag fogják nyilvántartani. Ez év december 1-jén lép életbe a rendelet s e naptól kezdve a rendőrség már csak az új rendeletnek megfelelő cselédkönyveket állíthat ki. Intézkedik a rendelet a régi cselédkönyvekről is. A régebben kiállított cselédkönyveket tulajdonosaik 1918. május 31-ig használhatják, de ez idő alatt kötelesek fényképüket és régi cselédkönyveiket beszolgáltatni és megváltani az új cselédkönyvet hatvan fillérért. A jövő év június elsejétől tehát nem érvényes a régi cselédkönyv, ezzel szolgálatba senki nem állhat, s a közvetítő sem közvetíthet. Egyébként a cselédközvetítőket, -helyszerzőket, szintén megfelelő ellenőrzés alá helyezik, bár a közvetítés kérdését a rendelet még nem oldja meg. Ebben az irányban is lesznek majd külön intézkedések. A rendelet kétségtelenül üdvös, sok visszaélést fog megakadályozni és mindenesetre meglesz az az előnye, hogy a gazda mindig tudni fogja, kit fogad a házába.