1914 nyarán mindenki villámháborúról beszélt, és többnyire hitt is benne, hogy legkésőbb novemberre Párizsban masíroznak a német és Belgrádban az osztrák katonák, illetve a másik oldalon a Berlinben zúgó Marseillaise-ről szólt a fáma. Ehelyett azonban mire lehullottak a levelek, a katonák lövészárkokba költöztek.
A mai olvasót afféle „tiszta Casablanca” érzés ragadja el, mikor Molnár Ferenc beszámolóját olvassa egy Száva parti romos kávéházról. Míg a világhírű II. világháborús filmben a marokkói város Rick’s Café Americain nevű bárja az ellenállóktól a menekülőkön át a kémekig és besúgókig mindenféle embertípus tanyája volt,
