1915 tavaszán olyan dolog történt Budapesten, amire a magyar közvélemény nemigen volt felkészülve. Merthogy Olaszország hadba lépése vagy a Lusitania elsüllyesztése akár benne is lehetett a pakliban, de az, hogy az akkor már négyszeres profi birkózó világbajnok Czája Jánost katonai szolgálatra alkalmatlannak találja a sorozóbizottság – az elképzelhetetlennek tűnt. Az egyébként nem kolosszális méretű, mindössze 80 kilós izomembert a katonaorvos mégis eltanácsolta, ami Czája számára annyira megalázó volt, hogy kikövetelt egy felülvizsgálatot, amin alkalmasnak nyilvánították, ám az első diagnózis igazolódott be, nem bírta a kiképzést: „A rettenetes díjbirkózó félórás menetelés után kidőlt. Birkózni tud, de gyalogolni nem.” – írta meg Az Est.
Czája János a korszak igazi sportcelebritása volt, a lapok egyik állandó szereplője, ráadásul a birkózás, amit nemcsak ő, hanem három testvére is magas szinten művelt, az egyik legnépszerűbb sportág volt a századfordulós Budapesten. Mivel az 1887-es születésű Czája viszonylag korán pénzdíjas versenyeken is részt vett, az amatőrök számára fenntartott olimpiai játékokon nem indult. Az első – és 1928-ig egyetlen – magyar birkózó aranyérmet az MTK versenyzője, Weisz Richárd szerezte 1908-ban, Londonban. A nála 8 évvel fiatalabb Czája viszont megnyerte a profi birkózók 1910-es szentpétervári világbajnokságát, majd a következő három évben is ő diadalmaskodott.
Azokban az évtizedekben a profi birkózás még a cirkusz világának is a részét képezte. Hiába volt sportág és nem artistamutatvány, a nagy összecsapások magától értetődő helyszíne volt a cirkuszi aréna, sőt, egyes profi birkózók cirkuszi társulatokkal együtt járták Európát, hogy a helyi erős emberekkel megküzdjenek – mint a nevezetes „Ciklop, a bikaölő angol”, aki a Beketow Cirkusszal szerződött, és akit Czája János testvére, József küzdelem nélkül győzött le, mert állítólag az angol nem mert kiállni ellene. A profi birkózók tehát az artistákkal és bohócokkal együtt járták Európa nagyvárosait, és szenzációra váró közönség előtt próbálták két vállra fektetni egymást, hiszen ezek a mérkőzések nem meghatározott időig folytak, és nem is lehetett pontozással nyerni. Így az is előfordulhatott, hogy a két versenyző több órán át gyűrte egymást.
A cirkusz és a birkózás Czája János esetében olyannyira összefonódott, hogy Koczka Mária műlovarnőt vette feleségül, és 1916 után cirkuszigazgatóként (is) kereste a kenyerét a Colosseum, majd a Barokaldi (Baroccaldi) Cirkusz élén. A birkózástól 1924-es, utolsó – hatodik – világbajnoki győzelme után vonult vissza, ám a gazdasági világválság az ő cirkuszvállalatukat sem kímélte, így Czája ötven felé kénytelen volt visszatérni az irodából porondra. Drámai túlzással ott érte a halál: 1937 márciusában a Fővárosi Nagycirkuszban állt ki egy orosz bajnok ellen, ám a mérkőzés közben rosszul lett és a kórházban életét vesztette.

Felhasznált irodalom:
Az alkalmatlan Czája = Az Est, 1914. április 23.
A sportbirkózás kezdetei.

Készítette: Takács Róbert