Buffalo Bill, 1895. Forrás: wikimedia

Az amerikai mítosz halála

Nagyjából egyszerre ért el Magyarországra egy orosz és egy amerikai mítosz halálhíre: Az Est beszámolója mindenesetre megjegyezte, ne legyünk annyira biztosak abban, hogy nem hallunk még róluk. „Hogy mindezek után él-e vagy meghalt Buffalo Bill, azt senki se tudja. Mert a nagyszakállú ezredes már többször meghalt és többször feltámadt. Közte és Raszputyin közt e téren állandó volt a verseny. Ezen a héten végre holtversenyben érkeztek be.”
William Frederick Cody lovas futár, katonai felderítő, legenda, majd médiasztár (körülbelül ebben a sorrendben) 1917. január 10-én hunyt el családja körében Denverben. Nem éppen szegény emberként, de vagyona életének utolsó éveiben jelentősen megcsappant. Cody, alias Buffalo Bill ekkor már évtizedek óta amerikai legenda, vadnyugati hős volt, aki megtestesítette a 19. századi nagy amerikai mítoszt, a kontinens meghódítását.
Életének főbb állomásait Az Est nekrológja is felsorolta. Apját 11 évesen vesztette el – Az Est szerint a kanadai háborúban, bár ezekben az években a még államként nem is létező Kanada nem viselt hadat az USA ellen. Apjának vesztét valójában rabszolgaság-ellenes meggyőződése okozta: egy olyan új államban, Kansas-ben (1854-ben nyitották meg hivatalosan a betelepülni vágyók előtt), ahol az államszerveződés idején még nyílt kérdés volt, hogy legyen-e ott rabszolgatartás vagy sem, Isaac Cody szenvedélyes hangvételű beszédeket tartott – az egyik alkalmával meg is késelték, ami tartós szövődményekkel járt – és aktívan részt vett az abolicionista telepesek szervezésében. Egy szervezőútján kapott el valamilyen végzetes fertőzést. Kansas végül 1861-ben szabad államként csatlakozott az USA-hoz.
William már nagyon fiatalon kitűnt lovas képességeivel, 1860-61-ben a szintén legendás Pony Express levélküldő szolgálatnál is dolgozott, amelynek postakocsijai képesek voltak 10 nap alatt megtenni a két óceán közti utat. Ám a távíróhálózat kiépülésével a vállalatnak leáldozott, Cody pedig előbb a hadseregnél próbálkozott – ne feledjük, ekkor már javában zajlott a polgárháború –, ám kora miatt csak két évvel később, 1863-ban fogadták el jelentkezését, ahol felderítőként szerzett hírnevet.
A Buffalo név akkor ragadt rá, amikor a nagy transzkontinentális vasútépítési láz idején megszervezte a Kansas Pacific Railroad [Az Est tudomása szerint: Canadian Pacific] munkásainak élelmezését – bölényhússal. Azt viszont a magyar bulvárlap is pontosan idézte, hogy állítólag 4280 bölényt (a legpontosabb adatok szerint 4282) szervírozott a vasútépítőknek másfél év alatt. E névért meg is kellett küzdenie egy másik bölényvadásszal, William Comstockkal: a nyolcórás maratoni bölényvadászatot 68:48-ra Cody nyerte.
A hadsereg kötelékében részt vett az indián háborúkban is – Az Est újságírója úgy tudta, egy alkalommal párbajban győzött le egy indián főnököt is. A szerző minden bizonnyal az ún. Warbonnet Creek-i párbajra gondolt, ahol Cody Yellow Hair (azaz Sárga Haj) cheyenne törzsfőnökkel állt ki 1876-ban. A lap arról már nem számolt be, hogy Cody Winchester puskájával „döntötte el” a cheyenne harcost, így a párbajt.
Ám Cody ekkorra már médiasztárrá vált. 1869-ben ismerkedett meg Ned Buntline ponyvaíróval, aki róla mintázta – és nevezte el – folytatásos vadnyugati regényének hősét. 1872-ben a színpadon is bemutatkozott: egy, majd két társával önmagát játszotta a Buntline által rendezett, A préri cserkészei címen futó vadnyugati show-ban. Egy évtizeddel később pedig saját vadnyugati cirkuszi show-t alapított: a Buffalo Bill’s Wild West két és fél évtizeden keresztül sikerrel turnézott Amerikában és kétszer Európában is: lovas parádéval, cowboyokkal és indiánokkal szórakoztatták a közönséget.
Ahogy Az Est megjegyezte, 1906-ban Magyarországra is eljutottak, ahol 25 városban léptek fel. Az előadásról a Borsszem Jankó versben számolt be, amelyben elsősorban abbéli „csalódásuknak” adtak hangot, hogy a „vad indiánok” a sztereotípiákkal ellentétben szerfelett nyugodtan viselkedtek. Bár a cirkusz eddigre már jó ideje a világ minden tájának hőseivel és harcosaival egészült ki, a fő attrakciót még mindig a vadnyugati show, az indiánok szerepeltetése jelentette:

Kikkel Cooper meséiben
Szőttem barátságos viszonyt —
Most a vad indiánokat
Budapesten látom viszont.

Kikért rajongtam egykoron,
Kikkel, mint gyermek, álmodám:
Itt látható most az egész
Dicső rézbőrű-állomány.

 Itt van Sólyomszem, Vadölő
És Bőrharisnya, Istenem! —
Kinek lábán boltban szerzett,
Szövött harisnyát lát szemem…

Tekintetükben semmi tűz,
És semmi vadság, semmi vész —
A vadregényes indián
Most jámbor cirkuszi művész…

 S előadás után busán
Állok a Tattersall előtt:
Megláttam — s oh, elveszítem
Bőrharisnyát meg Vadölőt…

Sőt, még a Kotányi-paprika is a Kerepesi úti lovardában tartott műsorral reklámozta magát, mondván Buffalo Bill indiánjait csak a szegedi paprika képes tűzbe hozni: „A Paprikás Kotányi is kint volt a Buffalo Bill-cirkuszban, de csöppet sincs elragadtatva a híres indiánusoktól. Jámbor, szelíd fickók ezek a rézbőrűek, csupán akkor látszanak vadaknak, ha az igazgató Kotányi-féle szegedi rózsapaprikát ad a levesükbe. Ez aztán alaposan feltüzeli őket! A Kerepesi úti csatározásukat is a Kotányi paprika hatása alatt vitték véghez.”

Felhasznált irodalom:
Buffalo Bill meghalt = Az Est, 1917. január 14.
Buffalo Bill = Borsszem Jankó, 1906. június 24.
Perczel Olivér: Buffalo Bill Magyarországon. Forrás: http://mult-kor.hu/buffalo-bill-magyarorszagon-20150326
Don Russel: The Lives and Legends of Buffalo Bill. Norman, 1982.

Készítette: Takács Róbert

Buffalo Bill meghalt.
Az Est, 1917. január 14.