A karácsonyfa-állítás német eredetű szokása a 17. században terjedt el, a hagyomány Luther alakjához kapcsolja az első fa állításának történetét. Magyarországon a 19. század eleji naplóbejegyzések – így többek között báró Podmaniczky Frigyesé – számolnak be először a gyerekek számára felállított apró, díszített fácskákról. A fa hagyományos díszei kezdettől fogva jelentésértékűek: a gyertyák a téli napfordulókor újjászülető fényt és a fény hozóját, Jézust jelképezik, az alma a bűnbeesést szimbolizálja, a papírgirlandok a fára tekeredő kígyót ábrázolják, míg a fa tetején lévő csillag a háromkirályoknak utat mutató betlehemi csillag utóda.
A századeleji polgári családok otthonában már természetes volt a karácsonyfa jelenléte, a háborús karácsonyi képeslapokról sem hiányozhatott, mint ünnepi szimbólum: a lövészárokban a katonák és az apa nélkül ünneplő családtagok is a „fa fényében” jelennek meg ezeken az üdvözlőlapokon.
A fa állításának szokása azonban ekkor még vidéken korántsem volt általános. Ezt a folyamatot gyorsították fel a napilapok karácsonyi apróhirdetéseiben rendszeresen megjelenített feldíszített fák vagy karácsonyfadíszek; és a városban szolgáló, majd falujukba visszatérő cselédlányok elbeszélései.

Készítette: Kaba Eszter

Karácsonyfák = Pesti Hírlap, 1914. december 16.

Más esztendőkben, a béke virágzása idején, a főváros tágasabb piacterei ilyen időtájban fenyőfaerdőket foglalnak magukba s a nagy társzekerek a messze hegyek közül érkező karácsonyfákat szállítják a város minden része felé, hogy a karácsonyi különleges piac is kínálja áruit azoknak, akik ilyenkor már megteszik az előkészületeket. Úgy a központi vásárcsarnok előtt lévő térségen, mint a külpiacok nyílt piacain halomban állnak a részben még összekötözött, részben pedig már kibontott kis fenyőfácskák, amelyekről gyermekszívek álmodoznak. Most azonban, amikor a véres harcok elképzelhetetlen elkeseredéssel folynak, és amikor a jó Jézuska félrefordított fejjel áll, a megszokott képnek alig van valamelyes nyoma. A sok minden mással elfoglalt vonatok nem vagy alig szállítanak karácsonyfákat és ennélfogva a budapesti piacokon csakis elvétve lehet csöppnyi fenyőket látni. Úgy látszik, hogy ez idő szerint a kalmárok hasznosabbnak találják a hadseregnek, mint a gyermekeknek szállítani, talán azért is, mert a béke idei ünnepe kissé különös színben mutatja magát s a kellő hasznot nemigen hozza meg. Mindebből persze az következik, hogy a jövő hét csütörtök estéjén a fővárosban és a vidéken aránylag kevés karácsonyfának gyújtják meg lángocskáit és kevesebb öröm jut ki a gyermekvilágnak. Abból pedig, hogy a fenyők nagyobb arányú hozatala hatalmas csökkenést mutat, az is következik, hogy mégis a piacra kerülő karácsonyfák ugyancsak drágák lesznek, s így nem sok halandó kerül abba a helyzetbe, hogy a megszokott, a sablonos karácsony esti látványosságot produkálja.