1917. május–júniusa egyértelműen a tömegmegmozdulások időszaka volt Magyarországon. A szervezett munkások sikeres május elsejei tüntetésük és az ahhoz kapcsolódó, másnapi politikai sztrájkjuk után komoly szakmozgalmakat indítottak különböző üzemekben helyzetük, bérük és ellátásuk javítására. Tisza István miniszterelnök május végi lemondása után pedig az országos politika befolyásolása, elsősorban a választójogi reform érdekében vonultak többször is utcára a szociáldemokraták.
Mindez úgy történt, hogy a politikai gyűléseket tiltó háborús rendeleteket egyre nyíltabban vették semmibe. A Tisza lemondása utáni tiltakozás nem volt sem meghirdetve, sem bejelentve – ennek ellenére a rendőrség megelégedett a rend fenntartásával, és nem oszlatta fel erővel a megmozdulást. Ezen felbuzdulva a szociáldemokrata párt két népgyűlés szervezését jelentette be a budapesti rendőrfőkapitánynak, aki a régi szokásnak megfelelően nem adott engedélyt szervezkedésre. Ennek ellenére május 31-én 35 gyűlést tartottak meg az akkori főváros külső területein és a környező településeken, azaz a munkásság lakó- és munkahelyein. Végül a szociáldemokraták és polgári szövetségeseik június 8-át – amikor az uralkodó, IV. Károly Budapestre látogatott – a „választójog ünnepévé” nyilvánították, munkaszünettel, 200 ezer fős tüntetéssel és a követeléseik átadásával (Bárczy István polgármesternek, majd rajta keresztül magának a királynak). E nagyszabású demonstrációt természetesen már az előző napokban nyíltan, az újságokban is meghirdették, de a szervezők azt is egyértelműen előre kijelentették, hogy hivatalos engedélyt nem fognak kérni – és ezt a rendőri hatóságok is tudomásul vették. A tömegrendezvény békésen, komolyabb incidensek nélkül zajlott.
Az utcai megmozdulások már nemcsak a szociáldemokratákat, hanem a szélesebb ellenzéki összefogást tükröző választójogi mozgalmat is erősítették. Június 2-án alakult meg a fővárosi polgárok és munkások választójogi bizottsága, majd június 6-án az országos szervezésű Választójogi Blokk, azaz „politikai és társadalmi akció az általános választójogért s az állandó békéért”. Utóbbi szervezet elnöke Károlyi Mihály lett, a Függetlenségi és 48-as Párt részéről, társelnökei a demokrata párti Vázsonyi Vilmos és a szociáldemokrata Garbai Sándor. A fenti három politikai erőn kívül a Jászi Oszkár-féle polgári radikálisok, a keresztényszocialisták és különböző civil szervezetek képviselői vettek részt a blokkban. Az ellenzéki egység azonban korántsem volt teljes, mert olyan politikai csoportok hiányoztak, akik egyébként, ha eltérő mértékben is, de támogatták az érdemi választójogi reformot: az Apponyi Albert vezette függetlenségiek vagy ifj. Andrássy Gyula Alkotmánypártja. És bár a június 8-i demonstráció beharangozásakor a Népszava lelkesen írta, hogy „Megmozdult a vidék!”, ez csak a fővároson kívüli nagyobb városok munkásainak szervezkedését jelentette. A Választójogi Blokk igazi városi szervezet volt, amelyen kívül maradt az agrárérdeket képviselő Nagyatádi Szabó István kisgazdapártja is.
Felhasznált irodalom:
[Cím nélkül a május 31-i gyűlésekről] = Népszava, 1917. június 1.
A választójog blokkja megalakult = Népszava, 1917. június 7.
A választójogi blokk értekezlete = Népszava, 1917. június 8.
Varga Lajos: Kormányok, pártok és a választójog Magyarországon 1916–1918. Budapest, 2004. 44–48.
Készítette: Ignácz Károly
Népszava, 1917. június 1.
[Cím nélkül]
[Az újság aznapi vezércikke és második cikkének első része a cenzúra miatt nem jelenhetett meg, így másfél fehér, üres oldal után, egy sima alcímmel indul a tudósítás az előző napi gyűlésekről.]
A gyűlések
harmincöt helyen voltak. Az olvasó természetesnek találja, hogy nyolc oldalra szabott terjedelem mellett az összes gyűlésekről hosszabb tudósítást adnunk nem lehet. Mégis megkíséreljük, hogy egyik-másik nagyobb gyűlésről pár sorban külön megemlékezzünk.
A rendőrsén éjjel jelentést adott ki a ma megtartott 35 politikai népgyűlésről. Ebben a jelentésben azt írja, hogy a munkásság az általános választójog és a gyülekezési szabadság érdekében gyűléseket akart tartani, de a rendőrség, amely erről idejekorán értesülést szerzett, megtette intézkedéseit és megakadályozta, hogy a munkások a város belterületére vonulhassanak, nehogy a tüntetések, úgy mint a múltkor, elfajulhassanak. A munkásság – a rendőrség jelentése szerint – több helyen megkísérelte a gyűlés megtartását, de a tisztviselők fölszólításának, hogy oszoljanak szét, készséggel engedelmeskedtek.
A rendőrség ezen jelentésével szemben megállapítjuk, hogy a gyűléseket igenis megtartották, s a munkásság a gyűlések után nem azért nem vonult a városba, mert a rendőrség megakadályozta, hanem azért, mert ezúttal egyáltalán nem is szándékozott a munkásság a város belterületén tüntetni. A rendőrség érdemekkel akart dicsekedni, amelyeket módjában sem volt megszerezni.
[Ezután rövid beszámolók következnek a következő helyszíneken megtartott gyűlésekről: Albertfalva (a repülőgépgyár előtt), Tisztviselő-telep (a környező gyárak munkásai), Lövölde tér, Lehel tér, az óbudai hajógyár előtt, a csepeli Munkásotthon (a lőszergyári munkások), a kispesti Erzsébet tér, Jancsics-rét, a Váci út (a Tripolisz előtt), Soroksári út (a fegyvergyár munkásai), Kelenföld (a bőrhadfölszerelési intézet munkásai), Újpest (a Piac téren és az Egyesült Villamossági Rt. gyár előtt), Kerepesi és Fogarasi út sarka, Fény utca (a Ganz villanygyár munkásai), a nyomdai munkások a különböző nyomdák udvarán és helyiségeiben.]
Népszava, 1917. június 8.
A választójogi blokk értekezlete
[…]
Az értekezlet lefolyásáról a következő tudósítást adjuk:
Vázsonyi üdvözölte a megjelenteket és fölolvasta az újabban csatlakozott egyesületek, szervezetek és egyes személyek névsorát.
A pénteki nap programjának megállapítását kérte az értekezlettől és javasolta, hogy a határozatot, amelyet a polgármesternek átnyújtanak, nyomassák ki, az akcióbizottság tagjaival írassák alá és a helyszínen osszák ki a nép között, hogy a nagy nap emlékéül mindenki megőrizhesse.
Javasolta továbbá, hogy Budapest népének minden foglalkozásából való tagokból alakítandó küldöttség hívja meg a polgármestert, hogy a városháza udvarán Budapest egész népe előtt vegye át a választójogi blokk határozatát.
Előadta, hogy a villamosforgalom szabályozása kérdésében eljárt az illetékes tényezőknél és eszerint megállapodtak, hogy délután 3 órakor a kocsik indítása megszűnik, úgyhogy ½ 4 órára a közlekedés lebonyolódik és megáll, ¾ 5 órakor újra megindulnak a kocsik, úgyhogy a közönség már gyorsabban eloszolhatik. Ezen megállapodás folytán a villamosvasutak személyzete a kocsikat nem hagyhatja el és így munkaszüneteléssel nem vehet részt a tüntetésen, de meg vagyunk győződve, hogy ők együttéreznek velünk, és csak a közérdek, a nagy ügy szempontjából kérjük innen ez értekezletből a villamosok alkalmazottait, hogy e napon is teljesítsék szolgálatukat. A rendezőknek éberen ügyelni kell arra, hogy minden rendbontást megakadályozzanak, de mindenkinek figyelni kell a szomszédjára, mert itt minden rendbontó agent provocateur-nek vagy a választójog ellenségének tekintendő. Meg kell mutatnunk: nem igaz, hogy nem kell itt az általános választójog senkinek. Megmutatjuk, hogy Budapest egész népének kell.
Pénteken jelent meg Budapesten a szervezett munkásság mellett először a szervezett polgárság. És akik az értelmiség vezető szerepét féltik az általános választójogtól, azok lássák meg, hogy velünk Budapest egész értelmisége, velünk vannak a tanítók, tanárok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, köz- és magánhivatalnokok, alkalmazottak.
Garbai Sándor kijelenti, hogy a szervezett munkásság részéről minden megtörtént, hogy a munkát ½ 2 órára mindenütt befejezzék és ½ 4 órára már mindenütt fölvonuljanak. A rendezőknek figyelmébe ajánlja, hogy az emlékcédulákat mindenkivel tűzessék ki a kalapjukra.
Nem kell engedély
Pető Sándor közli az értekezlettel, hogy őt és Farkas Istvánt, a szociáldemokrata párt titkárát Andrejka rendőrtanácsos megkérte, hogy látogassák meg őt a pénteki tüntetés ügyében. Fölkerestük – úgymond – és bejelentettük neki, hogy az egész holnapi tüntetést be nem jelentettük, nem is jelentjük be, arra engedélyi nem kérünk, engedélyt el nem fogadunk. Andrejka kijelentette, hogy ezt a nyilatkozatunkat közli felettes hatóságával. Most jövünk tőle, most adta tudtunkra, a hatósága elvi álláspontunkat tudomásul vette, csak arra kért bennünket, hogy a hatóság lojalitásához képest iparkodjunk a rendet fönntartani. Arra is kért, hogy mivel a fölvonuláshoz rendőri engedély kellene, ne kocsiutakon, hanem a gyalogjárón vonuljunk a városházához. Azt hiszem, az a rengeteg tömeg nemigen fog elférni a gyalogjárón. Minthogy a gyűléshez is engedély kellene, közöltük vele, hogy nem kérünk engedélyt, mert nem gyűlést tartunk, hanem Budapest népének határozatát küldöttségileg adjuk át a polgármesternek, de minthogy a városházának négy udvara van és a polgármester a küldöttséget csak egy udvaron fogadhatja, a többi udvarokon szónokok fogják elmondani, hogy mi történik a küldöttség és a polgármester között. A rendőrtanácsos úr ezt is tudomásul vette.
Károlyi Mihály: Álláspontunk az volt, hogy engedélyt nem kérünk, ennélfogva tudomásul vesszük Pető előterjesztését, haladunk a magunk útján és fönn fogjuk tartani a rendet.
[…]
