1906 óta töltötte be a polgármesteri posztot (az érdemi városirányítói tisztséget) Bárczy István. Tizenkét év múlva, 1918-ban az elsősorban protokolláris, kinevezési, illetve felügyeleti joggal rendelkező főpolgármesteri tisztségre választották meg őt óriási többséggel a fővárosi törvényhatósági bizottságban. A „futottak még” jelöltek között volt Springer Ferenc, az FTC alapítója, aki éppen ekkoriban kapott udvari tanácsosi címet a királytól. Bárczy így a háború legnehezebb hónapjaiban vonta ki magát a napi ügyek intézése alól. Utódja a polgármesteri tisztségben Bódy Tivadar lett, aki megválasztása után máris a vízdíj és a szemétdíj emeléséről volt kénytelen tárgyalni. Ráadásul nemcsak ezzel kellett foglalkoznia az utódnak, hanem az omnibusz üzemeltetésének problémáival is:
„Az omnibusz üzemvezetősége bejelentette a fővárosi tanácsnak, hogy a lóállomány részére szükséges takarmánymennyiség már csak napokig áll rendelkezésre. Minthogy minden törekvés, amely a takarmányneműek biztosítása körül előállott nehézségek leküzdésére irányult, eredménytelen maradt, a tanács a fennforgó kényszerhelyzetben elhatározta, hogy az omnibusz-közlekedést május 1-től további intézkedésig beszünteti.” Ám a tiltakozás és a közhangulat miatt végül a városvezetés meggondolta magát: Az Est szerint „néhány fővárosi bizottsági tag és általában a közvélemény tudvalevőleg felzúdult a tanácsnak az ellen a döntése ellen, hogy az omnibuszforgalmat beszüntetik. Ez a körülmény arra bírta a tanácsot, hogy újabb határozatot hozzon, mely szerint az omnibuszforgalmat továbbra is fenntartják, de csak redukált üzemben”. A főváros május végén úgy döntött, hogy az omnibuszok forgalmát a Krisztina tér – Városliget vonalra „koncentrálja, ami által sűrűbb és rendesebb közlekedés érhető el. Ma reggeltől kezdve az omnibuszok már csak ezen a vonalon jártak, de 15 perc helyett 8 perces menetekben. Ezzel egyidejűleg életbe léptették a tarifaemelést”. A menetdíjat az addigi kétszeresére emelték fel.
Valójában az omnibusz-közlekedés ekkor már nem volt jelentős tényező a főváros közlekedésében. Ruisz Rezső két 1933-as tanulmányából kiderül, hogy „az omnibusz legnagyobb jelentőségét Budapesten 1910-ben érte el, amikor az utasok 6,5 százalékát szállította vonalain, de hamar elvesztette értékét, mert a lassú, legtöbbször kényelmetlen társaskocsi kiöregedett a forgalomból és átmenetileg utasait a villamosnak adta át”. Később pedig az „omnibusz lassú eltűnésével nálunk is fellép az autóbusz”. Az omnibusz-forgalom a pesti összforgalomnak tehát 1910-ben 6,5 százalékát tette ki, majd ez 1913-ra 5,7 százalékra csökkent, 1918-ban pedig 1,1 százalékra. 1912-ben még 143 omnibusz-kocsi futott Budapesten, 1927-ben viszont már csak négy volt üzemben. Mindeközben a villamosforgalom részaránya az 1910-es 90,1 százalékról 1918-ra 94,6 százalékra nőtt.
Felhasznált irodalom:
A polgármester üdvözlése = Világ, 1918. április 27.
A főváros pénzügyi bizottsága = Világ, 1918. április 27.
Megszűnik az omnibuszforgalom = Világ, 1918. április 27.
Bárczy István főpolgármester. A főváros rendkívüli közgyűlése = Pesti Hírlap, 1918. április 11.
A polgármester-választás = Pesti Hírlap, 1918. április 20.
Új polgármester = Pesti Hírlap, 1918. április 25.
Az omnibuszforgalom csökkentése. = Az Est, május 8.
A Krisztina tér és a Városliget között jár az omnibusz = Világ, 1918. május 22.
Tizenöt percenként indul az omnibusz = Világ, 1918. május 14.
Ruisz Rezső: Közlekedés és település kölcsönhatása Budapesten. = Városi Szemle, 1933. 161-218.
Ruisz Rezső: Adalékok a budapesti közúti vasutak tarifareformjához = Városi Szemle, 1933. 485-545., ill. 649-706.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Világ, 1918. április 27.
A polgármester üdvözlése
Bódy Tivadar polgármesternél tegnap és ma számos küldöttség jelent meg, hogy polgármesterré választása alkalmából üdvözölje. Tegnap üdvözölte a tanács. A lapok főváros-rovatának vezetői nevében Hegedűs Gyula ugyancsak tegnap üdvözölte az új polgármestert. Ma az elöljárók, a főváros főtisztviselői, az árvaszék, a számvevőség és a gázgyár igazgatósága üdvözölte Bódyt, aki meleg szavakkal köszönte meg a gratulációt.
