Magyarország

Történelmi vereséget szenvedett az egri választásokon egy miniszter

A Magyarország szerint még sosem fordult elő a Monarchia magyar felében, hogy parlamenti választáson alulmaradjon a másik jelölttel szemben egy frissen kinevezett miniszter – 1918 nyarán erre is sor került.
A Monarchia idején szokás volt, hogy ha valaki miniszterré avanzsált Magyarországon, akkor új választást írtak ki képviselői helyére, saját választókörzetében, melyen akár ő maga is elindulhatott. Általában ilyenkor formalitás volt a voksolás, amit a korlátozott választójog még támogatott is: az újdonsült miniszter nyerni szokott, hiszen a választókörzetének így még befolyásosabb képviselője lett. Zichy János gróf is követte a hagyományokat, és miután 1918-ban másodszor is kultuszminiszter lett – 1910 és 1913 között Tisza István gróf munkapártjának tagjaként állt már a tárca élén –, egri körzetében ismét megmérettette magát, ezúttal sikertelenül. A választást Vass János nyerte.
A példátlan esetről a lap főszerkesztője, Lovászy Márton írt vezércikket. Ám a cenzúra a legérdekesebb részeket törölte az cikkből, azokat, amelyek valószínűleg a német Mitteleuropa-tervekre vonatkoztak. Ezekről 1918 júniusában folytak tárgyalások, és Lovászy azt bizonygatta, hogy Zichy gróf megbuktatásával ezekre a német Közép-Európa-tervekre mondott nemet az egri polgárság, amely így gyakorlatilag a magyar függetlenség mellett szavazott. (A német Mitteleuropa-tervek a Monarchia fölötti nagyobb berlini befolyást jelentették volna.) Ezek a németekkel folytatott tárgyalások valóban veszélyesek voltak a Monarchia jövőjére nézve, hiszen az antant szemében tűrhetetlen lett volna egy egész Közép-Európát magába foglaló, német dominanciájú gazdasági zóna létrehozása.
Zichy gróf változatos pályát futott be: 1896 óta volt parlamenti képviselő – mármint alsóházi, mert a főrendiháznak már 1894-től tagja volt. Volt a Néppárt elnöke, majd 1903-ban lemondott, és az Alkotmánypárthoz csatlakozott. Ennek feloszlatásakor a Tisza-féle Munkapárt tagja lett, ezt követően pedig miniszter. Második minisztersége nem tartott sokáig: 1918 májusától 1918 októberéig, a Monarchia bukásáig volt hivatalban. Második minisztersége nem volt véletlen: a Wekerle-kormány ekkor már közeledett Tisza István irányzatához, így a Tiszához közeli személyiségek léptek be a kabinetbe. Maga Zichy a Tanácsköztársaság idején részt vett az ellenforradalmi mozgalomban, 1922-től ismét nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt haláláig, 1944-ig. 1922-ben létrehozta a legimitista (királypárti) Nemzeti Összetartás Társaskörét, később pedig a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot, amelynek elnöke volt.

Felhasznált irodalom:
Lovászy Márton: Eger = Magyarország, 1918. június 13.
Az egri diadal. Vass János a képviselő, megbukott a kultuszminiszter = Magyarország, 1918. június 13.
Zichy János, gróf = Magyar Életrajzi Lexikon. 2. kötet, L-Z , 1982.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Magyarország, 1918. június 13.
Lovászy Márton: Eger

Szívünk, lelkünk mélyéből üdvözöljük Eger város derék polgárságát azért a rendkívüli nagy szolgálatért, amelyet a tegnapi választással a hazának, a békének, a szabadságnak, az emberiségnek tett. Az alkotmányosság helyreállítása óta talán sohasem volt még olyan fontos időközi választás, mint a tegnapi.
Most, amikor az idők méhe nagy világátalakulással terhes, amikor kínos, véres, borzalmas vnaglások közepette vajúdik egy egészen új világrend: akkor azt kell látnunk, hogy a magyar nemzet igazi közvéleménye némaságra van kárhoztatva és meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy vágyait, törekvéseit a maga akaratnyilvánítása útján érvényesíthesse.
Nyakán ül egy parlament, amelyhez semmi köze, de amelynek mégis meg van a formális joga arra, hogy nevében és számára törvényeket hozzon és politikát csináljon. Sajtója bilincsek alatt nyög. Gyülekezési joga föl van függesztve. Polgárai szabadsága a kivételes kormányhatalom kényének van kiszolgáltatva.
Szabadon csaponghat, szabadon garázdálkodhat tehát a hatalmi köröknek az a törekvése, hogy a maguk akaratára ráfogják, hogy az a nemzet akarata, hogy a maguk tervei és üzelmei támogatójául odahazudják a nemzet közvéleményét és így ezzel félrevezessék az országot is, a királyt is, a nagyvilágot is. Hiszen csak a napokban voltunk fültanúi annak, amikor Wekerle Sándor miniszterelnök a nemzet közvéleményének megtette – Tisza István grófot!
A hazugságnak és ámításnak ezt a szívós szövevényét tépte szét erős kézzel, férfias lélekkel Eger város derék magyar polgársága. Mit jelent az egri választás? Nagy dolog bizonyára, amikor egy miniszter a választási küzdelemben elbukik. Talán nem is volt még példa arra, hogy egy miniszter azért veszítse el mandátumát, mert kinevezték miniszterré. Hiszen Zenta városa is elbuktatta Teleszkyt egy dicsőséges, nehéz küzdelemben, de Teleszky nem ült benne a mandátumban úgy, mint Zichy János. A Zichy János bukása így hát még szégyenletesebb, mint a Teleszkyé. De az egri választásnak a lényege, a messze kiható fontossága abban van, hogy a politikai némaságnak és akarat-elfojtottságnak ebben a sivár korszakában hangos szóval kifejezést adott az igazi magyar nemzeti akaratnak és ezzel megcáfolta, meghazudtolta mindazt, amit erre a nemzetre annak akaratául ráfogtak.
Ráfogták a nemzetre, hogy nem akarja az igazi demokratikus választójogi reformot és kész annak lényegét és tisztaságát elalkudni.
Ráfogták, hogy egyes társadalmi osztályok múló előnye fejében kész hosszú időre feláldozni gazdasági függetlenségét és örömmel hajtja fejét egy új igába, hogy feláldozván a nemzeti függetlenség ős gondolatát, politikai és gazdasági gyarmatává váljék Mittel-Európának
[CENZÚRA ÁLTAL TÖRÖLVE]
Ráfogták, hogy tudni sem akar a mostani külpolitikai rendszer megváltoztatásáról és a népek testvériségének és békeszövetségének nagy eszméjét kész feláldozni az eddigi hatalmi csoportosulások fenntartásának.
És most megérkezik a válasz Egerből, hogy mindez – nem igaz!
A legelső alkalommal, amikor megnyilatkozhatik, kinyilvánítja a magyar nép, hogy
akarja a becsületes, demokratikus választójogi reformot és elítéli azt az elalkuvást, azt a szószegést, amelynek bűnrészese Zichy János gróf is.
akarja a nemzeti függetlenséget nemcsak politikai és katonai, hanem gazdasági téren is és tiltakozik az ellen, hogy önállóságát, szabad rendelkezési jogát politikai kufárok zárt ajtók mögött elárulják, [CENZÚRA ÁLTAL TÖRÖLVE]
akarja a békét, az olyan békét, amely megegyezésen, kiengesztelésen alapszik, kész testvéri kezet nyújtani a világ minden nemzetének, hogy megalakuljon a nemzetek nagy világbékeszövetsége és a magyar nemzet mint egyenlőrangú, független családtag ülhessen oda a nemzetek kerek asztalához.
Ezt nyilvánította ki hatalmas, hangos szóval a tegnapi napon Eger városa, ez a színmagyar, intelligens ősi város, amikor szembeszállt a kormányzati hatalom nyomásával, az érsekség nagy szellemi, erkölcsi és anyagi hatalmával és ellökte magától a hatalmas minisztert, hogy megválassza az egyszerű polgárt, aki azonban az ő bizalmának, törekvéseinek hűséges letéteményese. Wekerle Sándor és társai folytathatják még ezután is elalkuvásaikat, titkos intrikáikat és a nemzet gyarmattá aljasításának áruló munkáját, de Eger város népe letépte róluk azt a hazug álarcot, hogy amit ők művelnek, az a nemzeti akarat kifolyása. Most már tudhatja róluk ország és világ, hogy kormányzati rendszerük a nemzeti akarattal ellentétes és csak addig tart, amíg a nemzetnek nincs módja akaratának egyetemes megnyilvánítására. Amint ez az alkalom megnyílik, a nemzet elsöpri őket és velük együtt elsöpri áruló munkájuk mérges gyümölcseit.

Magyarország, 1918. június 13.
Az egri diadal
Vass János a képviselő, megbukott a kultuszminiszter

Van még új dolog a nap alatt.
Például ami tegnap Egerben megesett, az teljesen, meglepően és nagyszerűen új dolog volt. Ilyen egyszer se történt még, mióta parlamenti élet van Magyarországon.
Mindeddig puszta formalitás volt a miniszterré kinevezett képviselő lemondása. Ha kellett a kerületnek a képviselő, mint egyszerű képviselő, még inkább kell, mint miniszter. Eddig még, 1867 óta meg is választották mindig újra a miniszterré kinevezett képviselőt, még pedig legtöbbször egyhangúlag.
Ez az üres formalitás roppant fontos és roppant nagyjelentőségű lényeggé nőtt meg tegnap Egerben.
Eger polgársága megbuktatta, megtagadta az eddigi képviselőjét most, amikor miniszterré kinevezték. 1867 óta most történik először ilyen meglepetés Magyarországon.

x

Zichy János grófot, mint a munkapárt kultuszminiszterét, 1910-ben választották meg képviselővé Egeren. Hogy milyen eszközökkel, azt fölösleges emlegetni. Elég annyi, hogy munkapárti választás volt. Most, nyolc esztendő múlva, mint az állítólag 48-as alkotmánypárti kormánypártnak a minisztere lépett fel Zichy János. Zichy János tehát látszólag 67-esből azóta 48-as lett… Hanem ezt a tulajdonképpen roppant jelentékeny változást és különbséget az egri választáson semmiből se lehetett észrevenni.
Zichy Jánost ugyanazok a 67-es munkapártiak támogatták most is, akik 1910-ben, s ugyanazok a 48-as függetlenségi magyarok voltak ellene, akik akkor. Csakhogy ezek azóta többségbe jutottak. Tehát Egerben a választási harc, épp úgy mint 1910-ben, valósággal a függetlenségi párt és a munkapárt közt folyt le. És ezen a választáson nemcsak Zichy János és a kormánypárt bukott meg, hanem éppen úgy, sőt talán elsősorban a munkapárt. Nemcsak Wekerle veresége ez, hanem Tisza Istváné is. A magyar nép különben semmi különbséget nem lát a két párt és a két ember közt.
(…)