Egy esetleges üstökös érkezése a mai napig vezető hírként szerepel minden valamirevaló csatornán – ami nem is csoda, hiszen már az ókor óta figyelemmel kísért csillagászati jelenséghez sokféle képzet társult. Míg a történelem vérzivataros időszakában baljós előjelnek tekintették és egy hamarosan bekövetkező katasztrófa – mint az uralkodó halála, jégverés, járvány – képével társították, 1986-ban az egyik legismertebb üstökös, a Halley érkezése már dalra fakasztotta a Neoton Família tagjait.
Hogy a jelenségről miként vélekedtek 1915 tavaszán, nem tudhatjuk, mindenesetre a Pesti Hírlap írásában arról tájékoztatta olvasóit, hogy az újonnan felfedezett üstököst (ami a keresztségben az 1915a nevet kapta: azaz 1915-ben ez volt az első észlelt üstökös a légkörben) a kert végéből akár szabad szemmel is megfigyelhetik. Annál is inkább, mert a cikkben említett amerikai csillagász, John Edward Mellish (1886–1970) is amatőrként kezdte pályafutását, és saját készítésű teleszkópjával már évekkel korábban (egészen pontosan 1907-ben) észlelt hasonló jelenséget. A potenciális olvasói lelkesedésről nem számolt be a lap, de Mellish-t ez a legkevésbé sem zavarta: eredményes csillagászati működésének köszönhetően róla nevezték el a Mars egyik kráterét.

Készítette: Kaba Eszter

Az új üstökösről = Pesti Hírlap, 1915. április 6.

Jelentettük már, hogy ez évben az első üstököst (1915 a) Mellish amerikai csillagász fedezte föl. Az új üstököst később, február 15-én Taskentben (orosz Turkesztán) és február 17-én Rómában is megfigyelték. E hármas megfigyelés adatai alapján Brade és Fischer Peterson, koppenhágai csillagászok kiszámították az üstökös első pályaelemeit. E szerint az új üstökös március végén az Ophiuchus-csillagképben volt, s mozgásának iránya kelet-délkelet; március 20-án észak-dél irányban áthaladt az Egyenlítőn, s hosszabb ideig marad a déli éggömbön, de azért Dél-Európában is látható, közel a szemhatár fölött. Július 25-én ér napközelbe, de épp akkor a szemhatár alá kerül, mert ekkor a Föld pályasíkja az üstökös pályasíkja fölé emelkedik. A perihélium idején földünktől való távolsága 150 millió kilométer lesz; addig fokozatosan közeledik a Földhöz naponkint 14 millió kilométernyi sebességgel. Ma már erősebb nagyítású messzelátóval is megfigyelhető, de májusban és júniusban szabad szemmel is látható lesz fényes magja. Az üstökös ez idő szerint éjfél előtt kel föl, de megfigyelésre csak éjfél után alkalmas, amikor is, 2-3 óra közt, délkeleti irányban látható. Júliusban, augusztusban és szeptemberben az üstökös csak a déli éggömbön lesz látható a Bak-csillagkép fölött.