Magyarország

Menetrend szerint érkezik az aktuális osztrák kormányválság

A Monarchia nyugati felében 1918 elején már az állam kormányozhatatlanságával kellett szembesülnie a birodalmi elitnek. A Clam-Martinic–kormány 1917 közepén bukott meg, miután a három év után összehívott birodalmi parlamentben a nemzetiségi képviselők nem támogatták a kabinetet, a németek pedig praktikusan kisebbségbe szorultak a törvényhozásban. Clam-Martinic bukását a Reichsratban a lengyel képviselők ellenállása váltotta ki a Galícia helyzetével kapcsolatos viták miatt. Fél év elteltével Galíciáról tulajdonképpen Ausztria már lemondott, miután egy újjáalakított Lengyelországról folytak a tárgyalások. Ez a kérdés csak a németek bevonásával és az oroszokkal kötendő különbéke függvényében dőlhetett el, a lengyeleknek nem is mindig volt befolyásuk az események alakulására. (1917 végén felmerült az is, hogy az osztrák-magyar uralkodó lenne az „új Lengyelország” uralkodója, legalábbis erről „álmodoztak” Bécsben.) Clam-Martinic utódja, Ernst Seidler kormányfő azonban sokkal hétköznapibb problémákkal szembesült 1918 elején: a költségvetés összeomlását kellett megelőznie. Kéthónapos „provizóriummal”, ideiglenes büdzsé elfogadtatásával próbálta életben és mozgásban tartani Ausztriát 1918 elején. Az ő álma – a Magyarország című lap tudósítása szerint – az volt, hogy legalább négy hónapra garantálja az állam finanszírozását a háború kellős közepén. Ám ebbe a lengyelek nem akartak belemenni, s ekkor már szinte csak velük lehetett egyáltalán tárgyalni. E pillanatra a többi ausztriai nemzetiség teljesen felbolydult. A csehekkel nem is foglalkozott a birodalmi vezetés – így viszont a csehországi német nacionalisták foglyává lett a kormány, akik a németesítést erőltették a cseh tartományokban. A délszlávoknál még függőben volt, hogy a Monarchián belül (horvát vezetéssel, erről a korabeli sajtóban lehetett olvasni) vagy világháborús vereség esetén – erről nyilván csak titkos tárgyalásokon lehetett szó – a Monarchián kívül (szerb vezetéssel) fognának össze és hoznának létre egy délszláv („jugoszláv”) államot. Ausztrián belül ez főleg a szlovén képviselőket foglalkoztatta, s az ő lojalitásuk is gyengült. Seidler miniszterelnök így tulajdonképpen csak a lengyelekre és ruténokra (ukránokra) támaszkodhatott, velük próbált egyezkedni, hogy megmentse az osztrák költségvetést. Közben a kormány a lemondását is meglebegtette, de IV. Károly ezt nem fogadta el. Így vergődött tovább Ausztria az 1918 őszi összeomlás felé…

Felhasznált irodalom:
Az osztrák kormány újabb válság előtt = Magyarország, 1918. február 8.
Az osztrák válság elsimult = Magyarország, 1918. február 9.
Szegő Iván Miklós: Mementó 1917: a bukott Tisza lapja lecigányozza az utódot, Esterházy grófot = HVG Online, 2017. június 15.
Szegő Iván Miklós: Mementó 1917: az osztrák-magyar uralkodó a lengyel koronáról álmodott? = HVG Online, 2010. november 12.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Magyarország, 1918. február 9.
Az osztrák válság elsimult

Jelentettük, hogy a Seidler-kormány, mivel a költségvetés megszavazásához nem tudta a képviselőházban megszerezni a többséget, válságos helyzetbe jutott. Miután a lengyelek még a kéthavi költségvetési provizóriumot sem akarták megszavazni, a minisztertanács elhatározta a kormány lemondását, amit Seidler miniszterelnök még tegnap este bejelentett a királynak s részletes jelentést tett a politikai helyzetről. A király azonban a lemondást nem fogadta el. Az erre vonatkozó királyi kézirat a ma reggeli hivatalos lapban jelent meg, amely többek közt ezeket mondja: – Minthogy különösen súlyt vetek arra, hogy a teljes bizalommal rendelkező és a legsúlyosabb viszonyok között bevált minisztérium hivatalában maradjon, nem érzem magam indíttatva, hogy teljesítsem az elém terjesztett kérést.

Bécs február 8.
(A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.)
Az osztrák képviselőház valószínűleg a jövő héten, szerdán vagy csütörtökön ismét összeül, hogy folytassa a költségvetés tárgyalását. Ez az egy tény mutatja, hogy a tegnap hirtelen támadt kormányválság legalább egyelőre véget ért. Seidler miniszterelnök ma folytatja tárgyalásait a pártvezérekkel. Parlamenti körökben remélik, hogy rövidesen sikerülni fog a költségvetésnek többséget szerezni. A lengyel klub tagjai közül huszonketten szavaztak a költségvetési provizórium elvetésére vonatkozó indítvány mellett és huszonegyen ellene. A lengyel klubnak összesen hetven tagja van, a szavazásnál tehát nem volt jelen huszonhét tag. A lengyel klub ma délután három órakor újból értekezletre ül össze, amelyen valószínűleg a két hónapi provizórium elfogadása mellett foglalnak állást. A lengyel klub elnöke, akit a király kihallgatáson fogadott, kötelezettséget vállalt Seidler miniszterelnöknél arra nézve, hogy a lengyel klub a két hónapi költségvetési provizóriumhoz hozzá fog járulni. Ha ez megtörténik, a Seidler-kormány meg lesz mentve további két hónapra. A kormány és pártjai most azon fáradoznak, hogy a képviselőház legalább négy hónapi költségvetési provizóriumot szavazzon meg. Az osztrák parlamenti körökben most is, mint az utóbbi válságok alkalmával, mindig különböző híresztelések vannak forgalomban, amelyek a kormánynak parlamentáris alapon való átalakítására vonatkoznak. Seidler miniszterelnöknek az a szándéka, hogy a rutének és délszlávok bizalmi embereinek a kabinetbe való bevonásával e pártokat megnyeri a kabinet támogatására. A kormány nem számít a csehek támogatására. Ausztriában megelégelték a csehek folytonos követeléseit és fenyegetődzéseit, és semmi esetre sem hajlandók belemenni olyan megoldásba, amely legfeljebb az államhű elemeket távolítja el a kormánytól, anélkül azonban, hogy a cseheket jobb belátásra térítené.