A szolgáltatási monopóliumok – főként közjavak koncessziója esetén – különösen könnyen vezetnek rossz és ehhez képest drága szolgáltatáshoz. Ha pedig ehhez társul a döntéshozók korrupt vagy részrehajló hozzáállása, akkor könnyen lehet, hogy a pénzéért végül semmit sem kap a vásárló. Valami ilyesmire derülhetett fény akkor, amikor a budapesti taxikat koncesszióban üzemeltető cég 1915 őszén beszüntette a szolgáltatást a gumi és üzemanyag hiányára hivatkozva. A Pesti Napló számára akkor lett gyanús az eset, amikor néhány héttel később hirtelen elég autógumi és üzemanyag lett ahhoz, hogy a cég ismét javaslatot tegyen a taxiforgalom újraindítására, természetesen magasabb tarifákkal. A javasolt díjszabás – az első 500 méteren 1 korona, minden további 250 méteren 50 fillér – mai szemmel nem csak furcsán volt megállapítva, hanem az újság szerint közel 80%-os emelést is jelentett volna. Mindezt tetézte, hogy a koncessziós szerződésnek a pontos tartalma, tehát a felek jogai és kötelezettségei is, korábban titok volt. Nem csoda tehát, ha az ügyből elhúzódó téma lett a Pesti Napló hasábjain.

Felhasznált irodalom:
Autotaxi és bérkocsi = Pesti Napló, 1915. november 3.

Készítette: Egry Gábor