„A képviselőház szerdai ülését Palafalvi György honvédhuszár revolverlövéssel nyitotta meg” – így kezdődött a Népszava tudósítása 1917. február 8-án a parlament előző napi ülésének „kis színes” epizódjáról. „Palafalvi elmondta, hogy reggel óta sokat ivott és fáradt volt, amikor a képviselőházba érkezett. A karzaton elaludt. Valami zajra fölriadt, azt hitte, hogy a lövészárokban van és az oroszok támadnak. Ösztönszerűen pisztolyához nyúlt és háromszor egymásután elsütötte. Csak ezután ébredt a tudatára annak, hogy hol van és mit tett.”
Az emlékezet ezt a kis parlamenti „háborús” epizódot nem őrizte meg, ellenben azokkal az esetekkel, amikor a magyar országgyűlésben történt erőszakos cselekményeknek politikai célja és jelentősége (is) volt. Az egyik leghíresebb az utóbbiak közül, hogy ne menjünk időben messzire, az 1912-es Tisza István elleni merénylet volt: Kovács Gyula ellenzéki képviselő lőtt háromszor az akkor éppen házelnöki posztot betöltő kormánypárti politikusra, majd végül maga ellen fordította a fegyvert. Kovácsnak azonban egyik tette sem volt sikeres: Tiszát el sem találta, míg őt magát az orvosoknak sikerült megmenteni, életben maradt.
Az 1917-es esetben is eleinte merényletre gyanakodtak, azaz arra, hogy a szabadságos katona Tisza István miniszterelnököt próbálta volna megölni – nem véletlenül. Egyrészt Tisza már a háború előtt erősen megosztó személyiség volt, így rajongói mellett ellenségei is bőven akadtak, és bár a többség erős ellenérzéseit csak szóban fejezte ki, mint Ady Endre („vad, geszti bolond”, „a gyujtogató, csóvás ember”, „Úrnak, magyarnak egyként rongy”), de ahogy láthattuk, volt, aki ennél tovább ment. Az elhúzódó háború azután még végletesebbé tette Tisza megítélését, akit kormányfőként minden rosszért lehetett hibáztatni, a hadszíntéren és a hátországban egyaránt. 1916 őszén a hatóságok Tisza elleni merényletre készülőket tartóztattak le, de ekkor a szomszédos Ausztriában „történet meg a baj”: a szociáldemokrata Friedrich Adler lőtte le Karl Stürgkh osztrák miniszterelnököt.
Mindezek fényében érthető, hogy eleinte miért fogadták kétkedéssel Palafalvi György magyarázatát arról, hogy a részegségéből felriadva az országház helyett a fronton képzelte magát, és vaktában lövöldözni kezdett – miközben valószínűleg tényleg ez történt a korábban hosszú ideig a fronton szolgáló („Megszoktam a lövöldözést a harctéren.”) katonával. Legalábbis a korabeli alapos nyomozás nem talált ellene semmilyen merénylettervre utaló bizonyítékot, miközben erősen alkoholos mivoltát mind a rendőrorvosok, mind a környékbeli kocsmárosok megerősítették. Így a lövöldöző huszár szabadsága végeztével visszakerült a frontra, majd tettéért a hadbíróság ítélte el „a közerkölcsiség ellen ittasság által elkövetett vétség” miatt kéthavi szigorított fogházra.
Felhasznált irodalom:
Három revolverlövés dördült el a képviselőházban = Népszava, 1917. február 8.
Palafalvi György a harctéren = Népszava, 1917. február 28.
A lövöldöző huszárt elítélték = Népszava, 1917. november 21.
Bertényi Iván, ifj.: A gyűlölt Tisza István = Kommentár, 2011/5.
Fiziker Róbert: Merényletterv Tisza István ellen 1916 nyarán. MNL Archívuma.
Készítette: Ignácz Károly
Népszava, 1917. február 8.
Három revolverlövés dördült el a képviselőházban
A golyók senkit sem sebesítettek meg. „Megszoktam a lövöldözést a harctéren” – mondta a merénylő.
A képviselőház szerdai ülését Palafalvi György honvédhuszár revolverlövéssel nyitotta meg…
Az ülés elején történt, Batthyány Tivadar napirend előtti fölszólalása közben. Mintegy hatvan képviselő hallgatta Batthyány beszédét, amelynek utolsó mondatai közben a második emeleti baloldali karzatról egymásután három revolverlövés dördült el.
Batthyány Tivadar gróf pillanatra megállott beszédében. A képviselők fölugráltak, és különösen nagy izgalom támadt a munkapárton, mert úgy látszott, mintha a lövést Tisza István gróf miniszterelnök felé irányították volna, aki éppen szemben ült a karzattal, ahol még egyre gomolygott a revolverlövés füstje. Legelőször Kun Béla nyerte vissza hidegvérét, aki a beszédben megállott Batthyány Tivadar gróf felé kiáltott:
– A népjogok nevében: tovább!
Eközben a detektívek és rendőrök rávetették magukat a huszáregyenruhás merénylőre, akinek kezében még egyre füstölgött a revolver. Levitték a háznagyi hivatalba, hogy kilétét megállapítsák és a merényletre vonatkozóan kikérdezzék. A merényletről nyomban értesítették a főkapitányságot is, ahonnan maga Boda Dezső érkezett a képviselőházba és azonnal megkezdte a lövöldöző ember kihallgatását, aki azonban ittasnak bizonyult.
Nagy nógatásra mégis elmondta, hogy Palafalvi Györgynek hívják, foglalkozására nézve cserepes, a Bihar megyei Pocsajon született és a háború elején Amerikából jött haza. A 2. honvéd huszárezredben szolgált, onnan a gépfegyverosztaghoz került és húsz hónapig volt a harctéren. Két ezüst vitézségi érme is van. Most tizennégy napi szabadságot kapott, és azért jött a képviselőházba, hogy fölkeresse Tisza Kálmán grófot, aki neki parancsnoka volt és pénzt kérjen tőle, mert éhezett. Arra a kérdésre, hogy kire akart lőni, nem tudott választ adni. Aztán megkérdezték tőle, hogy hát akkor tulajdonképpen miért lőtt? – Megszoktam a lövöldözést a harctéren – felelte.
A merénylő huszárt megnézte utóbb Tisza Kálmán gróf is és fölismerte benne az ő harctéri tiszti étkezőjük egykori pincérét, akit részegeskedése miatt bocsájtottak el erről a helyről. Így került Palafalvi a gépfegyverosztaghoz.
Mialatt Palafalvi kihallgatása folyt, megállapították, hogy a merénylő tulajdonképpen a levegőbe lőtt, mind a három golyó a szemközti második emeleti karzat fölött fúródott a falba. Ahol a golyók a falba fúródtak, lepattogott a vakolat. Az egyik golyó hüvelye az ülésterembe hullott és éppen Hódy Gyula nyakára esett.
A kihallgatás után a merénylőt a főkapitányságra vitték, ahol újból kihallgatták. Palafalvi elmondta, hogy reggel óta sokat ivott és fáradt volt, amikor a képviselőházba érkezett. A karzaton elaludt. Valami zajra fölriadt, azt hitte, hogy a lövészárokban van és az oroszok támadnak. Ösztönszerűen pisztolyához nyúlt és háromszor egymásután elsütötte. Csak ezután ébredt a tudatára annak, hogy hol van és mit tett.
A huszárkáplárt a rendőrorvos megvizsgálta s ő is megállapította, hogy sokat ivott.
Detektívek végigjárták a kocsmákat, ahol Palafalvi megfordult; mindenütt emlékeztek a huszárra. A kocsmárosok egyértelműen azt mondják, hogy Palafalvi nem tett olyan kijelentést, amelyből arra lehetne következtetni, hogy merénylet tervét forgatta fejében. A lövöldöző huszár a rendőrség megállapítása szerint büntetlen előéletű. Három évig csendőr is volt és azután tért át a palafedő mesterségre. Kihallgatása után átadták a hadbíróságnak.
Népszava, 1917. november 21.
A lövöldöző huszárt elítélték
Olvasóink bizonyára emlékeznek még Palafalvi György honvédhuszár káplár esetére. Palafalvi ez év február 7-én a képviselőházban Batthyány Tivadar beszéde közben háromszor egymásután elsütötte revolverét. A detektívek nyomban lefogták és ekkor kiderült, hogy a huszárkáplár tökrészeg. Mindazonáltal a vádlottak padjára került és a hadbíróság most kedden ítélkezett fölötte. A katonai ügyészség közerkölcsiség ellen elkövetett vétség címén emelt ellene vádat.
A tárgyaláson Palafalvi elmondta, hogy 1878-ban született Pocsádon [valójában Pocsaj – I.K.], a polgári életben cserepező. Világot járt, Amerikában is élt, több nyelven beszél. Nem érzi magát bűnösnek, mert teljesen részeg volt, úgyhogy nem is tudja, mi történt vele.
Az elnök: Nem azért ment be a képviselőházba, hogy lelője Tisza Istvánt vagy pedig a képviselőház elnökét?
– Nem.
– Nem volt elkeseredve azért, mert nem kapott kenyérjegyet és nem mondta, hogy majd megmutatja, hogy lesz kenyérjegy?
– Nem.
Palafalvi végül még a következőket mondotta: A hőség miatt a fejembe szállt a szesz és elnyomott az álom. Arra ébredtem föl, hogy csengőszót hallottam. Abban a pillanatban azt hittem, hogy a lövészárokban vagyok, ahol az előőrs csengőszóval szokta jelezni, ha támadás készül. Azért riadtam föl a csengőjelre, és mert azt hittem, hogy az oroszok támadnak, kirántottam revolveremet és vaktában lövöldözni kezdtem.
A bíróság mégis bűnösnek mondotta ki Palafalvi Györgyöt a közerkölcsiség ellen ittasság által elkövetett vétségben és ezért elítélte két hónapi szigorított fogházra, amiből 21 napot kitöltöttnek vett a vizsgálati fogsággal.
