A nők társadalmi helyzetének megítélése sokat változott az első világháború alatt, különösen a munkaerőpiacon betöltött szerepük értékelődött fel – mindez azonban nem jelentette azt, hogy fizetésük és megbecsülésük is nőtt volna ezekben az években.
A telefonközpontban dolgozó, nyilvánvalóan túlterhelt munkatársak nem tudtak robotokhoz hasonlóan dolgozni, és a mai mobilkorszakban már nehezen képzelhető el, miféle munka volt az, amikor a központban kézzel kellett a bejövő hívások vonalát a fogadó fél vonalával összekapcsolniuk. Egyszerűen már arra is várni kellett, hogy valaki „vonalat kapjon”, s ekkor előbb a központtal beszélhetett a hívó fél. Ha valaki türelmetlenkedett, akkor a helyzet elfajulhatott. Így például 1917 novemberében Jeszenszky Pál ordenáré módon sértegetni kezdte félórás várakozás után Weigensam Józsát, a központban dolgozó „telefonoskisasszonyt”, aki emiatt jelentést tett, majd becsületsértési perre is vitte a dolgot. A bíróság azonban végül úgy adott neki igazat, hogy végül mégsem lett igaza, és Jeszenszkyt másodfokon is felmentette. (A becsületsértés tényét nem vitatta el a bíróság, viszont Weigensamot okolta Jeszenszky idegeskedése miatt.) Weigensam Józsa neve egy másik hírben is felbukkant a háború alatt: a Budapesti Hírlap 1915-ben számolt be arról, hogy „Ferenc Szalvátor királyi herceg mint a Magyar Vörös Kereszt Egyesület védőhelyettese, a katonai egészségügy körül szerzett érdemeik elismeréséül kitüntetett” több száz „úrinőt” és „úriasszonyt”. Közöttük volt Weigensam Józsa is, aki ekkor nem „telefonoskisaszonyként” szerepelt a hírben, hanem az önkéntes ápolónők között ismerték el tevékenységét.

Felhasznált irodalom:
Önkéntes ápolónők kitüntetése = Budapesti Hírlap, 1915. szeptember 5.
A megsértett telefonoskisasszony = Pesti Napló, 1918. május 29.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Napló, 1918. május 29.
A megsértett telefonoskisasszony

Jeszenszky Pál, a Mezőgazdasági Szövetkezetek igazgatója a múlt év november hónapban egyik vasárnap bement hivatali helyiségébe, ahonnét telefonálni akart. Az igazgató állítása szerint huszonöt perc telt el, míg végre a központ jelentkezett. Ideges állapotában és az ingerültség okozta felháborodásában Jeszenszky Pál bekiáltott a telefonba: Ronda bestia, szemtelen disznó, majd megmutatom…, amire a telefonoskisasszony kilépett a vonalból és nyomban jelentést tett a sértésről hivatali főnökének. A telefonos kisasszony, Weigensam Józsa becsületsértés vétsége miatt följelentést tett Jeszenszky Pál igazgató ellen a budapesti büntetőjárásbíróságon, ahol azonban a bíróság bár bűnösnek mondotta ki az igazgatót a becsületsértés vétségében, de a becsületvédelmi törvény 18. paragrafusa alapján felmentette a vád alól, mert megállapítást nyert, hogy a sértett jogtalan magatartása szolgáltatott okot a becsületsértés elkövetésére. A telefonoskisasszony fellebbezése folytán tárgyalta ezt az ügyet a büntetőtörvényszék mint fellebbezési bíróság dr. Kiss István táblabíró elnöklésével és a járásbíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta.