Magyarország

Csodálkozik a világháború hosszúságán a 116 éves „csernovici Mathusalem”

Nincs az az óriásharcsa-fogás vagy zsiráfszületés, amely kiszoríthatná a híradó kis színesei közül a világ legidősebb embereiről szóló riportokat, hiszen önkéntelenül is csodálattal tekintünk a 110-120 éves emberekre. Hiába is tagadnánk, kíváncsiak vagyunk, milyen márkájú biokölest fogyasztanak – és aztán rendre kiderül, hogy száz éve minden reggel szalonnás tojással indítanak, leszámítva persze a háborúk alatti ínségeket. A Magyarország 1916. június 14-i számában a Monarchia legidősebb emberét, a 116 éves csernovici (czernowitzi) Szrul Jossel Berkovicsot mutatták be a magyar olvasóknak, a helyi gettó nagy öregjét: „Sovány emberke, fején a szokásos fekete bársony sapkával, amit az orthodox zsidók viselnek. Leánya, egy nyolcvan esztendős anyóka gondoskodik róla s ezt az anyókát a dédunokák egész raja veszi körül. A szomszédasszonyok, akik el-eljárnak a házba, már ismerik a Mathusalem szeszélyeit és szólásra tudják bírni.” Ez az újságíróknak is sikerült, és a „kissé zavaros tekintetű”, de „friss elméjű” öreget kifaggatták a régi háborúkról és a világháborúról, amelyről megállapította: „csodálkozik azon, hogy ez a mostani háború olyan sokáig tart”.

Felhasznált irodalom:
A csernovici Mathusalem = Magyarország, 1916. június 14.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. június 14.
A csernovici Mathusalem

Csernovicéből írják lapunknak: Egy ember él itt, akinek születési esztendeje még I. Ferenc uralkodási idejére esik. Szrul Jossel Berkovics a neve annak ennek az embernek, aki 1801-ben született ebben a városban és életének száztizenhatodik esztendejében még át kellett élnie a mostani nagy háború rettenetességeit. A Ghetto-városrészben lakik családjával. Sovány emberke, fején a szokásos fekete bársony sapkával, amit az orthodox zsidók viselnek. Leánya, egy nyolcvan esztendős anyóka gondoskodik róla s ezt az anyókát a dédunokák egész raja veszi körül. A szomszédasszonyok, akik el-eljárnak a házba, már ismerik a Mathusalem szeszélyeit és szólásra tudják bírni. Némely hatvanas vagy nyolcvanas öreg összeesettebb és nem olyan eleven mozgásaiban és magatartásában, mint a száztizenhat esztendős Berkovics. Nézése ugyan zavaros kissé s nemigen tudja tekintetét egy pontra irányítani, de azért szabad szemmel lát és sohase használt szemüveget. Az öreg rosszul hall, de a szomszédasszonyok már tudják a módját, hogy megértessék magukat vele. Elmebeli frissessége egyenesen csodálatos. Emlékszik I. Ferenc császárra és királyra, a szabadságharcra és még élénkebben I. Ferenc József trónralépésére, az 1848-i eseményekre, az 1859-i és 1866-i háborúkra, és csodálkozik azon, hogy ez a mostani háború olyan sokáig tart. Mikor az oroszok bevonultak Csernovicba, a szomszédok elmenekültek, de ő meg a leánya ott maradtak. Ő maga mondja el, hogy nem félt, mert Isten vele van. És most már a halál úgysem lehet tőle távol, mert többet, mint a negyedik nemzedéket még senki sem élte meg.