A januári sztrájk után radikalizálódó magyar közélet 1918 elején ahhoz vezetett, hogy az addig a Monarchia magyar felének megreformálására törekvő pártok is egymással kezdtek vitatkozni, a szociáldemokraták pedig szakítottak a polgári reformerőkkel. Mindennek rövid távon a konzervatív Tisza István lett a nyertese,
A Monarchia nyugati felében 1918 elején már az állam kormányozhatatlanságával kellett szembesülnie a birodalmi elitnek. A Clam-Martinic–kormány 1917 közepén bukott meg, miután a három év után összehívott birodalmi parlamentben a nemzetiségi képviselők nem támogatták a kabinetet, a németek pedig praktikusan kisebbségbe szorultak a törvényhozásban.
Ernst Wilhelm Engelhardt Seidler jómódú polgárcsalád leszármazottjaként tisztes minisztériumi karriert futott be, hogy 1917-ben elérjen pályája csúcsára: osztrák miniszterelnökké nevezzék ki és bemutassák színdarabját a bécsi Deutsches Volkstheaterben. A Schwechatban született, jogi és közigazgatási végzettségű Seidler egy belpolitikai patthelyzetben
Egy magyarországi szindikalista munkás merénylettervéről számolt be Az Est 1917 novemberében, tehát azokban a hetekben, mikor a második oroszországi forradalom híreiből próbálta összerakni a szentpétervári helyzetet a világ.
„…harmonikusan egyesítette a maga személyében a magyarság és a demokrácia eszméjét”
Haza és haladás – a magyar történelem kulcsfogalmai a reformkor óta. A 100 évvel ezelőtt, 1917. október 9-én elhunyt Justh Gyula függetlenségi politikus szerencsésen tudta összeegyeztetni e kettőt – legalábbis így értékelték őt a korabeli szociáldemokraták, akik szerint
A román főváros, Bukarest már az első világháborút megelőzően is a magyarországi kivándorlók egyik legfőbb célállomása volt. A háború alatt, a megszállás eredményeképpen újabb tisztviselők, családjaik és ismerőseik, munkakeresők és kalandorok jelentek meg a városban.
1917 júniusában megalakult az új kormány – a még a szocialistákhoz is elzarándokoló – Eszterházy Móric vezetésével. A Tisza-kormány bukását melegen üdvözlő Az Est szerkesztőségénél azonban már csak a horvát politikai elit volt az új kabinettel elégedetlenebb. A legnagyobb példányszámú bulvárlap azért fanyalgott, mert a kormány összetételét
