Az Est

CATTARO

Cattaro neve a cattarói matrózlázadásról vált nevezetessé: az 1918. február 1–3. között kitört felkelés során a Monarchia ott állomásozó hajói közül többön is a matrózok vették át a parancsnokságot, és követeléseket fogalmaztak meg a hadvezetőség felé. A legfontosabb követelésük természetesen a béke volt, hiszen akkor a háború már három és fél éve forgatta fel – a katonák esetében pedig követelte milliós nagyságrendben – az emberek életét. A lázadásról Friedrich Wolff német kommunista drámaíró színdarabot is írt, amelyet 1958-ban Magyarországon is bemutattak.
Míg a fentiek miatt Cattaro (ma: Kotor, Montenegró) neve sokaknak cseng ismerősen, azt már kevesebben tudják, hogy egy montenegrói kisvárosról van szó. Az öböl keleti csücskében fekszik az Adriai-tengerparton, míg a másik oldalról rögtön meredeken ível fel az Orjen- és a Lovćen-hegység, ami az adriai partvidék nagy részén megszokott földrajzi adottság. Ezek a hegyek képezték a Monarchia és az 1878-ban, a berlini kongresszus döntése révén függetlenné váló Montenegró közti határvonalat. Maga az öböl a Napóleonnal kötött 1797-es Campo Formió-i béke révén került először a Habsburg Birodalomhoz, majd a bécsi kongresszus újra visszaszolgáltatta az osztrák császárnak. Cattaro a Monarchia három legfőbb haditengerészeti kikötőjének egyike volt Pola (ma: Pula, Horvátország) és Trieszt mellett.
Montenegró – bár a Monarchia hadvezetése szerette volna ezt elkerülni – 1914. augusztus 6-án hadat üzent Bécsnek, ezzel nagyon hamar, már augusztus első felében kialakult a Monarchia második balkáni hadszíntere. Montenegróból a szerb és montenegrói seregek egyrészt az 1908-ban a birodalomhoz csatolt Boszniát fenyegethették, másrészt a hegyekből tűz alatt tarthatták a Monarchia fontos tengeri kikötőjét. Vészi Margitnak, Az Est haditudósítójának vakmerő riportja ez utóbbi harcokat hozta testközelbe a lap magyarországi olvasói számára. Azt a sajátos harcteret, ahol a kotori öböl két erődítményéből ágyúzták a hegyekből az öblöt tűz alatt tartó montenegrói tüzérségi állásokat. Az újságírónő szerint négy hónap alatt a helyiek annyira hozzászoktak a mindennapos puskaropogáshoz és ágyúdörgéshez, hogy úgy viselték a hevesebb lövöldözéseket, mint egy városi polgár a nyári záporokat. „A város kapuja alatt csendesen beszélgető polgárok állanak és várnak, amíg véget ér a tánc. Éppen úgy, ahogyan mi a Teréz körúton behúzódunk a kapu alá és megvárjuk, míg a nyári zápor elhúzódott.”
Montenegró ellenállása 1916 januárjáig tartott ki, de Szerbia összeomlása után nem volt képes feltartóztatni a Monarchia hadseregét, és 1916–1918 között a Bécs által kinevezett katonai kormányzó irányította Montenegrót.

Készítette: Takács Róbert

Vészi Margit: Ágyútűzben a cattarói országúton. = Az Est, 1914. december 18.

Ágyútűzben a cattarói országúton. Az Est, 1914. december 18.
Ágyútűzben a cattarói országúton.
Az Est, 1914. december 18.