1916-ban többet írtak a magyar lapok a cinkotai sorozatgyilkosságról, mint a verduni csatáról, Szekfű Gyula Rákóczi-könyve által okozott botrány újabb fordulatairól és a Diana-termékek szépítő hatásairól együttvéve. Ez év tavaszán, kvázi retrospektív derült fény arra, hogy az 1915 februárjában, egy szerbiai fogolytáborban elhunyt „hetyke bajuszú” cinkotai bádogos, Kiss Béla valóságos „magyar Hasfelmetsző Jack” volt. A bádogos elhagyott házának gondnoka éppen a helyi gyógyszertárossal matatott a fáskamrában, mikor kinyitván az ott talált lezárt hordók egyikét, abban – borzalom – eladható lötty helyett egy női holttestet találtak és a többi hordó is gyanús szagokat árasztott. Azokat immár a nyomozók nyitották ki, másnap, seregnyi újságíró előtt: hét nő és egy halva született csecsemő holtteste került elő. A tudósítóként jelenlévő Karinthy Frigyes iróniával kívánta elütni a borzalmat Hét bádoghordó című írásában: „Egyik ember tajtékpipát gyűjt, a másik rovarokat, a harmadik levélbélyeget. Kiss Béla női holttesteket gyűjtött.” Nem kellett hozzá sok, hogy a sajtó után a ponyvaszerzők is rácuppanjanak a sorozatgyilkosságra: a magyar ponyvairodalom úttörő klasszikusai, az egyaránt Eugène Sue Párizs rejtelmeitől ihletett Nagy Ignác Magyar titkok, Kuthy Lajos Hazai rejtelmek és Kiss József Budapesti rejtelmek című történetfüzérei óta ezek az olcsó szórakozást kínáló füzetek halálbiztos sikert ígértek. A Magyarország szerzője az 1916. május 18-i számában rosszalló fejcsóválással fogadta, hogy a fővárosi olvasók – különösen a hölgyek – mennyire zabálják a sorozatgyilkosságot feldolgozó ponyvákat, és beavatkozást sürgetett: „Nagyon szabadjára engedik éppen az utóbbi időben a ponyvairodalom terjesztését. Hiszen most minden írást, ami nyomdafesték alá kerül, gondosan kezelnek, tehát a ponyvairodalmat is könnyen megrendszabályozhatnák.” De nem lehetett gátat szabni a Kiss Béla-őrületnek, a „cinkotai rém” körül bizarr kultusz bontakozott ki: ma még egy stockholmi rockegyüttes is a nevét viseli, a Bela Kiss.

Felhasznált irodalom:
A ponyvairodalom és a közönség = Magyarország, 1916. május 18.
Mátay Mónika: Egy prostituált lemészárlása. A Város, a Nő és a Bűnöző = Médiakutató, 2003/3.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. május 18.
A ponyvairodalom és a közönség

Az utca, amely jótékonyan gondoskodik sok embernek még a szellemi táplálékáról is, most a főváros félrébb eső részein a cinkotai gyilkosság véres történetétől hangos. A detektívregények, a különböző dalosfüzetek, sőt még a háborús ponyvairodalom iránt való érdeklődés, úgy látszik, teljesen háttérbe szorult; a ponyvairodalom legújabb hőse Kiss Béla, a bádogosmester. Minden mellékutcában énekli ezt a verses történetet néhány gyermek s eladásra kínálja a járókelőknek. Hat, nyolc, tíz fillérért kapható a cinkotai történet, aszerint, hogy hosszabban vagy rövidebben írták meg a ponyva hőskölteményt. A ligetben is nagy kelendőségnek örvend a cinkotai történet s érdekes, hogy a ponyvairodalom ezt a legújabb termékét olyanok is veszik, akikről legalább a külszín egyáltalán nem árulja el, hogy ilyesmit is olvasgatnak. Egyik ligeti kávéházba is beállított ilyen füzetes versezettel két gyermek és jó vásárt csinált a legújabb divat szerint öltözködők között, hogy talán nem is remélte azt a nagy szerencsét. Különösen a hölgyek vásárolták nagy buzgósággal, mintha állandó olvasói lennének a ponyvairodalomnak. Szóval éppen azok tartják fenn az ilyesfajta ponyvairodalmat, akikről fel sem tételezné az ember. Tehát, hogy a közönség műveltsége szünteti majd meg a ponyvairodalmat, úgy látszik kicsit elhamarkodott vélemény. S az ilyen rémregényekkel kereskedő gyermekek is az utóbbi időben szívesebben keresik fel az „előkelőbb” helyeket, mert itt jobban megfizetik árujokat, míg a vevőközönségük másik része, amely a szegényebb emberek közül kerül ki, néhány fillérre is alkuszik, addig itt szó nélkül adnak nyolc, tíz fillért olyan apróbb dologért, amilyent künn alig néhány fillérért vesztegetnek. Nagyon szabadjára engedik éppen az utóbbi időben a ponyvairodalom terjesztését. Hiszen most minden írást, ami nyomdafesték alá kerül, gondosan kezelnek, tehát a ponyvairodalmat is könnyen megrendszabályozhatnák.