1917. április 16-án lépett a világtörténelem színpadára Lenin, amikor évtizedes emigrációjából német támogatással, titokban, Svédországon és a még nem független Finnországon át hazaérkezve meghirdette „áprilisi téziseit”, amelyekben „békét, kenyeret és szabadságot” követelt Oroszország népének, és határozott programot kínált. A munkásságnak „le kell ráznia” a februári forradalom eredményeképp hatalomra jutó és a háború folytatása mellett – végzetes módon – elköteleződő liberális kormányt, mert az „nem egyéb, mint az Angolország és Franciaország című bankcég bizományosa, és eszköz az imperialisztikus népgyilkolás meghosszabbításának”. Leninnek merész elképzelése volt arra, hogy miként kell véget vetni a világháborúnak: azt osztályháborúvá kell átalakítani, a katonáknak nem más országok, hanem saját hazájuk földjét kell meghódítaniuk. Amikor a Budapesti Hírlap 1917. április 17-i számában hírt adott Lenin pétervári bejelentkezéséről, még nem tudták, hogy a Magyarországon addig ismeretlen „szocialista vezér” a világtörténelem egyik legnagyobb hatású politikusává növi ki magát.

Felhasznált irodalom:
Lenin orosz szocialista vezér a béke kérdéséről = Budapesti Hírlap, 1917. április 17.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. április 17.
Lenin orosz szocialista vezér a béke kérdéséről

A svájci orosz szocialisták vezére, Lenin, kísérőivel Torneába érkezett, ahol a lakosság viharosan üdvözölte.
Lenin a Politikenben kijelenti, hogy világpolitikai nemzetközi kapitalista nézőpontból a Miljukov-Gucskov-kormány nem egyéb, mint az Angolország és Franciaország című bankcég bizományosa, és eszköz az imperialisztikus népgyilkolás meghosszabbításának. A cárizmus veresége alaposan kiirtotta a régi tisztikart, és egy új polgári társadalmat teremtett. A proletárság, amely a forradalmat csinálta, békét, kenyeret és szabadságot akar. Gucskov és Miljukov sem a békét, sem a kenyeret, sem a szabadságot nem akarják, hanem a rablóhadjárat folytatását kívánják, mert tovább is hűségesen ragaszkodnak a nemzetközi rablószerződésekhez. A kormány legjobb esetben csak elodázhatná a válságot, de nem menthetné meg az országot az éhségtől. A legostobább taktika volna ezt a kormányt támogatni. Cseidze csak magának árt, ha segíti ezt a kormányt.
Lenin ezt mondotta még: a mi programunk ez: A munkásképviselők tanácsának minél előbb ki kell jelentenie, hogy a cárizmus által kötött semmiféle szerződés nem köti. Másodszor ezeket a rablószerződéseket nyilvánosságra kell hoznia. Harmadszor a tanács kötelessége, hogy valamennyi hadviselő félnek a közvetlen fegyverszünetet fölajánlja, negyedszer valamennyi gyarmatnak és valamennyi elnyomott népnek a fölszabadítását kell kívánnia, ötödször bizalmatlansági nyilatkozatot kell tennie valamennyi polgári kormánnyal szemben, azonfelül fölhívást kell intéznie a munkássághoz, hogy ezt a kormányt rázza le magáról és hatodszor a burzsoá által csinált háborús adósságot kizárólag a kapitalistáknak kell megfizetniök.