Az alábbiakban egy budapesti kereskedelmi iskola tanárának az iskola igazgatójához írt levelét tesszük közzé, amelyet – nyilván annak érdekessége miatt – a címzett átengedett Az Est szerkesztőségének. A tanár úr egy 95 százalékban német nemzetiségű alakulat árkász- és utász zászlóaljába volt beosztva: a k. u. k. Infanterieregiment Hoch- und Deutschmeister Nr. 4. a Monarchia egyik nagy hagyományokkal rendelkező egysége volt, amelyet 1696-ban az erdélyi törökellenes harcok során hoztak létre. Az I. világháború idején használt nevét az 1871 után Mária lovagok rendjének nevezett Német Lovagrendről kapta, amelynek nagymestere a 19. században és a 20. század elején – mivel a lovagrendet I. Ferenc császár támasztotta fel 1834-ben – mindig egy Habsburg főherceg volt, aki egyben a fenti hadtest vezetését is ellátta.
A levél egyrészt jól illusztrálja az északi orosz harctér 1914 őszi hektikus viszonyait: az oroszok előbb Lublintól Tarnówig törtek előre, majd onnan a központi hatalmak Lublinig nyomták vissza őket, sőt októberben megkísérelték – sikertelenül – Ivangorod, azaz Dęblin erődjének ostormát. Bár a cikk pontos csatahelyszíneket jelölt meg, megjelenhetett, mivel a galíciai csata két hónappal korábban – 1914. augusztus 23. és szeptember 11. között – zajlott.
Másrészt a levél írója érzékletesen írta le a harctéri világot, a bevonuló és kivonuló csapatok és a menekülők okozta káoszt, az offenzívában és ellenoffenzívában a végsőkig kimerült alakulatokat, az utászoktól elvárt hatalmas feladatokat és embertelen körülményeket. „A huszonnégy napi mars persze nem volt csekélység olyan utakon, ahol egy muníciós vagon tizenkét lóval alig boldogult, ahol hat kilométernyi útvonalon mintegy harminc döglött lovat számoltam meg, ahol csípőig ért a sár, avagy bokáig a mocsárvíz, de azért jól megy a dolgunk.” Nem beszélve az egészségügyi viszonyokról, amelyek közepette a katona hetekig nem fürödhetett, napokig nem húzhatta le a bakancsát, és fő vágya az volt, hogy „részegre” ihassa magát pesti csapvízzel, mert a fronton a vérhasveszély miatt nem ihatott egyetlen kortyot sem.

Készítette: Takács Róbert

Lublintól Tarnovig, Tarnovtól Ivangorodig.= Az Est 1914. november 5.