1890-től kezdve május elseje a munkások nemzetközi ünnepe volt. Minden évben utcai felvonulásokon követelték alapvető jogaik, például a nyolcórás munkanap bevezetését. Így zajlott ez Magyarországon is – egészen a világháború kitöréséig, amikor a kormányzat minden politikai jellegű gyűlést betiltott. Ezt a korlátozást az első két háborús május elsején a szociáldemokrata párt és a szakszervezeti tanács elfogadta. Ahogy 1916 áprilisában a Népszavában megjelent felhívásukban szerepelt: „Önként le kell mondanunk még az idén is május elsején a kötelező munkaszünetről és a szokásos tüntető fölvonulásokról”. A megemlékezést így az egyes szakmák által április 30-án, vasárnap délelőtt, illetve május elsején munka után, este 7 órakor tartott zártkörű ünnepélyek jelentették.
A magyar kormányzat előzetesen persze komoly figyelmet fordított az esetleges munkás szervezkedésekre, különösen azt követően, hogy egy nemzetközi szocialista béketüntetés lehetőségéről értesült. Az aggódó hangokkal szemben azonban a magyar kereskedelemügyi miniszter, Harkányi János azon az állásponton volt, hogy nem várható meglepetés május elsején, mert a magyar munkásság nyugodt – köszönhetően a kormány „szociális gondoskodásának”, a panaszbizottságok felállításának –, és követni fogja vezetőinek a Népszavában közzétett nyilatkozatát. Utóbbiban igaza is lett, ahogy azt a budapesti rendőr-főkapitányságnak a május elsejei megemlékezésekről szóló jelentése is igazolja: „Közegeim tüntetési szándékot sehol sem tapasztaltak. Az ünnepélyek mind nyugodtan folytak le. Hatósági közbelépésre sehol sem volt szükség.”
Eközben Németország több városában már komoly háborúellenes tüntetések voltak május elsején a baloldali szocialisták vezetésével, és a berlini tüntetésen egyik vezetőjüket, Karl Liebknechtet letartóztatták. A békés látszat ellenére azonban a hangulat Magyarországon is változóban volt, amint azt az 1916. május elsejét követő hónapok különböző sztrájkjai mutatják.
Felhasznált irodalom:
Munkások! Elvtársak! = Népszava, 1916. április 9 és 23. között
A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. IV/B. kötet. Budapest, 1969. 192–195.
Készítette: Ignácz Károly
Népszava, 1916. április 9.
Munkások! Elvtársak!
A nemzetközi munkásmozgalom legszebb napja – május elseje – ismét közeledik. Mélységes szomorúsággal azt kell látnunk, hogy a világpusztítás huszadik hónapja sem hozta még meg a szociáldemokrata munkásság legforróbb kívánságát, minden ország népének egyetlen nagy vágyakozását, a háború végét! És nem hozta meg azt a lehetőséget sem, hogy május elsejét az idén már abban a formájában ünnepeljük, amint tettük ezt egy negyedszázadon keresztül. Elvtársaink tízezrei még mindig a csatatereken vannak, mindannyiunknál erősebb, szörnyű, végzetes hatalmak gátolják őket abban, hogy a proletárság nemzetközi világünnepén munkaszünettel és tüntetésekkel szálljanak síkra a nemzetközi szociáldemokrata munkásság májusi követeléseiért!
A pártvezetőség és a Szakszervezeti Tanács ebben a kényszerhelyzetben egyik legutóbbi ülésében elhatározta, hogy május elsejének megünneplését még az idén is arra kell korlátoznunk, hogy a nagy nap estéjén valamennyi szervezetben ünnepélyes összejöveteleket tartsunk. Önként le kell mondanunk még az idén is május elsején a kötelező munkaszünetről és a szokásos tüntető fölvonulásokról. Ezt a határozatot legutóbbi összejövetelén a budapesti pártbizalmi férfi-testület is magáévá tette.
Ezek alapján arra kérjük úgy a fővárosi, valamint az egész országban levő szervezeteket, hogy mielőbb gondoskodjanak rendezéséről és kellő sikeréről.
Éljen május elseje!
Éljen a nemzetközi világbéke!
Testvéri üdvözlettel
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt
A Magyarországi Szakszervezeti Tanács.
