A magyarországi szabadkőművesség története egyik legjelentősebb alakjának, Gelléri Mórnak a nekrológját tette közzé 1915. szeptember 3-án a szabadkőművességhez kötődő napilap, a Világ. Hatvanegy évesen hunyt el – vagy ahogy a szabadkőműves rituális nyelv jelöli: távozott az Örök Keletre – Gelléri Mór testvér, akinek szakíróként és afféle mindenesként jelentős érdemei voltak a hazai iparfejlesztésben. Szerkesztője volt a Magyar Iparosok Lapjának és a Magyar Iparnak, könyvet írt Oroszország iparáról (1881) és A magyar ipar úttörőiről (1887). Tudását a magyar állam is elismerte, amikor 1893-ban a nemzet civilizatórikus fejlődését bemutatni hivatott millenniumi kiállítás titkárává nevezték ki. Szabadkőműves pályájáról a következőket érdemes feljegyezni: 1879-ben lett tagja a Könyves Kálmán Páholynak, 1889-ben alapítója volt a Demokratia Páholynak – mindkettő a szabadkőművesség radikálisabb irányzatához tartozott –, majd a magyarországi páholyokat szervezetileg összefogó nagypáholy, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főtitkárává is választották. Gelléri Mór több szabadkőműves periodikát is szerkesztett: 1887-1888-ban a magyarországi szabadkőműves történetet magisztrális könyvében megíró Abafi Lajossal közösen a Hajnalt, később a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hivatalos közlönyét, a Keletet (1909-ig). Gelléri megbecsültségét mutatja, hogy az 1914-15-ös orosz betörés során lerombolt kárpáti falu, Mezőlaborc szabadkőműves adományokból történő újjáépítésekor egy külön az ő emlékét hirdető Gelléri Mór-házat is emeltek – amint az alábbi nekrológból is kiderül.
Felhasznált irodalom:
Gelléri Mór halála = Világ, 1915. szeptember 3.
Jászberényi József: A magyarországi szabadkőművesség története. Budapest, 2005.
Készítette: Csunderlik Péter
Világ, 1915. szeptember 3.
Gelléri Mór halála
A társadalom közgazdasági élet széles rétegében mély megdöbbenést keltett ma az a hír, hogy Gelléri Mór királyi tanácsos, az Országos Iparegyesület igazgatója az éjjel hirtelen elhunyt. Ma már az egész ország általános őszinte részvéttel fordul Gelléri kihűlt teteme felé és mindenütt, a dolgozó Magyarország minden műhelyében megérzik Gelléri örök eltávozását. Életeleme volt a munka és az első volt mindig ott, ahol dolgozni kellett. Érdemei egyformán hervadhatatlanok úgy a sajtóban és a szakirodalom terén, mint a közgazdasági munka, eminenter az ipar fejlesztése és szervezése és az érdekképviseleti munka terén. Agilitása, kivételes munkabírása és nagy tehetsége, párosulva mindent átfogó nemes intenciójú érdeklődésével és őszinte lelkesedésével annyira homlokterébe állította a társadalmi és gazdasági akcióknak, hogy ma még át sem tekinthető a közéletnek az a területe, amelyet mély szántással megmunkált és amelyen most egy nagy űrt hagyott maga után.
Hogy ki volt Gelléri és mit jelentett a magyar közélet és közgazdaság számára, azt talán a leghívebbül jellemzi a Magyar Vámpolitikai Központnak az a részvétátirata, amelyet ma Gelléri özvegyéhez intézett.
„A megboldogultban – úgymond ez – az ipar, közgazdaság és szakirodalom egyik legjelesebb, legagilisabb és legtehetségesebb előharcosát siratja. Lehetetlen volt őt nem szeretni és becsülni. Szívjósága vetekedett benne a nemes eszmékért való lelkesedésért. Mindig ott volt a munka és agitáció homlokterében, ahol hazánk jövőjéért alkotni, dolgozni kellett. Mintaképe a fiatal nemzedéknek, osztálytársa a haza javáért küzdő régebb- és újabbkori generációnak, egyik oszlopa volt iparosodásra és művelődésre törekvő intézményeinknek. Fáj nekünk is, hogy ennek az oszlopnak most ki kellett dőlnie.”
Igen, ez volt Gelléri és az a közszeretet és közmegbecsülés, amely alakját mindenkor övezte és az a tisztelet, amellyel fáradhatatlan tevékenységét kísértük, ma a részvétünk mélységében és a hálás kegyelet érzésében nyilatkozik meg. A kegyeletérzésnek egy szép megnyilatkozása, hogy az oroszdúlt kárpáti falvak egyikében egy ház Gelléri Mór emlékét fogja hirdetni. Ma megjelent ugyanis szerkesztőségünkben dr. Temesváry Rezső egyetemi tanár, a Demokratia páholy főmestere és a Kőművesfalva alap javára a páholy nevében 1000 koronát adományozott, azzal a rendeltetéssel, hogy ebből egy „Gelléri Mór háza” emeltessék. Legméltóbb megörökítése ez Gelléri emlékének, annak a férfiúénak, aki egész életében a kisemberek és kisegzisztenciák szószólója volt és az ő érvényesülésüket munkálta, az ő fejlődésüket szolgálta. Egy ilyen kis család fogja áldani majd egyik kárpáti faluban Gelléri Mór nevét abban a házban, amely a Demokratia páholy nemes intenciójú adományából fog felépülni. Gyászjelentést adott ki a családon kívül a Symbolikus nagypáholy, a Demokratia páholy, a Magyar Kiállítási Központ, az Országos Iparegyesület, az Iparegyesület cukorkaosztálya, a Magyar Szakírók Országos Egyesülete, a Projectograph Rt. és a Ruggyanta-gyár, az Ipartestületek Országos Szövetsége stb.
A Budapesti Újságírók Egyesülete, amelynek Gelléri alapítása óta tagja volt, elhatározta, hogy a temetésen küldöttségileg képviselteti magát, a ravatalra koszorút helyez és az özvegyhez részvéttáviratot intéz.
A Magyar Szakírók Országos Egyesülete rendkívüli választmányi ülést tartott felejthetetlen elnökének, Gelléri Mórnak elhunyta alkalmából. Elhatározták, hogy a temetésen az egyesület testületileg vesz részt, a ravatalra koszorút helyez, részvétének ad ki kifejezést úgy a család, mint pedig az Országos Iparegyesület előtt. A gyászszertartáson az egyesület nevében Katona Béla alelnök mond búcsúbeszédet.
A permanens érdekképviseleti titkári bizottság a kamarában dr. Krejcsy Rezső elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, amely kizárólag Gelléri emlékének volt szentelve. Az értekezleten elhatározták, hogy a gyászszertartáson testületileg részt vesznek, a ravatalra koszorút helyeznek és az özvegyhez részvéttáviratot intéztek.
Az Országos Iparegyesület elnöksége és végrehajtó-bizottsága ma délután rendkívüli ülést tartott, amelyen Matlekovits Sándor v. b. t. t. [valóságos belső titkos tanácsos – Cs. P.] elnök jelentést tett az egyesület hervadhatatlan érdemű igazgatójának hirtelen elhunytáról. Fájdalmas szavakban emelte ki azt a végtelen súlyos gyászt, amelybe Gelléri elhalálozása az egyesületet döntötte, azután elismeréssel teli szavakban mutatott rá az elhunyt munkásságára, amit a magyar ipari közügyek terén negyven évnél hosszabb időn át kifejtett, és azokról az elévülhetetlen érdemekről, amelyeket az Iparegyesület felvirágoztatása körül szerzett. Az elnök előterjesztése alapján kimondotta a bizottság, hogy jegyzőkönyvbe iktatja Gellérinek a hazai ipar és az Iparegyesület felvirágoztatása körül szerzett elévülhetetlen érdemeit és özvegyéhez részvéttáviratot intéz. Gellérit az egyesület a maga halottjának tekinti, az egyesületi ház dísztermében ravataloztatja, végtisztességén az elnökség és az igazgatóság teljes számban jelenik meg és koporsójára koszorút helyez. Felkérte továbbá az elnököt, hogy az egyházi szertartás után az egyesület nevében búcsúztassa el a halottat, akinek temetése iránt egyúttal részletesen határozott a bizottság.
Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre részvéttáviratot intézett az özvegyhez, melyben kiemeli, hogy Gelléri a közélet tiszta embere, minden szépnek, jónak ernyedetlen szolgálója volt, akinek emlékét kegyelettel fogják megőrizni.
A temetés holnap, pénteken, délután fél három órakor lesz az Országos Iparegyesület házából, amelynek dísztermében helyezték ravatalra a halottat.
